Kedves Lujza!

Kedves Lujza! Fiatal srác járt nálam. Nosztalgikus adalék, hogy álalánosban tanítottam, és sok év távlatából, amikor szüksége volt segítségre, nekem előlegezett bizalmat. Amúgy sok ismerős jár hozzám, és van, aki úgy döntött, inkább barátként akar, nem segítőként. Szóval a srácnak gondjai akadtak a csajával. Rendetlen a szentem, és folyton a telefonját nyomkodja. És elképzelhető, hogy a srác megjegyzést tett arra is, hogy bizony a sok gyorskaja miatt felszedett pár kilót. És lehet, hogy nem a megfelelő stílusban. Most ott tartanak, hogy a csaj azt kérdezte, így pár év után, hogy van-e jövője a kapcsolatuknak, a srác pedig valami olyasmit motyogott, hogy hát így nem is tudja. Pedig amúgy akarja, ez csak úgy kicsúszott a száján és azóta nem tudnak kikeveredni ebből a mert te nem veszel komolyan, mert te mindent szétdobálsz játszmából. Akár hányszor belefog a témába, a lány nem hallgatja meg. Gondoltam váltsunk taktikát. Ha valóban szereti és komolyan gondolja, akkor biztosan nem ...

Kedves Lujza! Nemrég felkeresett valaki, akit egy éve engedtem el. Az a helyzet, hogy ugyanazzal a dologgal jött pepitában. Párkapcsolati sztori, teljesen más értékrend, látta ő tavaly is pontosan a feloldhatatlan konfliktust, de amikor elismételtem, amit mondott, kívülről hallotta és pontosan érezte, mi lenne a számára legjobb lépés, győzött a megszokás és az enyhe társfüggőség és átment mentegetősdibe. Hát ki vagyok én, hogy bárkit is győzködjek, nem tehettem mást, mint amire készen állt, erősítettem a benne lévő felnőttet, hogy legalább az alapvető, számára fontos dolgokért tegyen. Megduplázta a kártyavár falát és jól is ment a dolog egy darabig, pontosabban az első kicsit stresszesebb időszakig, amikor is erősebben fújt a szél és összedőlt az a bizonyos. A három kismalac és a farkas című mese jut eszembe. Hogy most akkor fából akarja-e építeni a második házat, hogy gyorsabban túllegyen rajta, de nem lesz olyan stabil, vagy szán rá időt, erőfeszítést és hajlandó téglát hordani...

Kedves Lujza!   Nem csak a családból lehet párkapcsolati elakadásokat begyűjteni. Rendkívül jól megy az saját alapú élményekből is. Előfordul, hogy az ember megtalálta a számára megfelelő partnert, valahogy még sincs a helyén, valami nem stimmel. Ez úgy derült ki az egyik kliensemnél, hogy mikor már sokszor megrázta a pofonfát, akaratlanul, de módszeresen provokálta a partnerét, az igyekezvén megfelelni partnere elképzelt valóságának – szintén akaratlanul - elkezdte bedobni a törölközőt, és szakítással fenyegetett. Nem volt vicces, mert már gyerek is volt és szerette is. Na és akkor jött a reakció, hogy ugye megmondtam, hogy ez lesz. Pedig nem ez lett volna, ha kliensemnek sikerült volna megbékélnie előző hosszútávú kapcsolatával. Az történt ugyanis, hogy lélekben még mindig az előző partnerrel élt együtt. A szakítás megtörtént, a leválás nem, mert valamit nem sikerült elrendezni. Ha pedig lélekben még mindig a másik partner van mellette, akkor az új sajnos csak szerencsétl...

Kedves Lujza! Mit gondolsz, a playlistemen hányadik helyen van a megcsalás és annak következményei? A kérdés felvetése ravaszul utal a válaszra: hát előkelő helyen. Szerinted hol kezdődik a megcsalás? A gondolattal, a szóval, vagy a cselekedettel? Vajon egy átbeszélgetett éjszaka, bármilyen kizárólagos közös tevékenység, érzelmi lemesztelenedés egy férfi és egy nő között, ér-e annyit, mint a testi érintkezés? Ha azt hiszed, hogy pikáns részleteket fogok megosztani, akkor tévedsz. El nem tudod képzelni, mennyiféle történet lapul a fiókomban, leleményes az ember. Egy dologban mind megegyezik, miszerint mindig van egy rés, ahová be tud férni egy harmadik. Akkor is tévedsz, ha azt hiszed, morális fejtegetés következik, ez ízlés, értékrend, megegyezés dolga. Viszont van valami, amit mindig igyekszem szóba hozni, az pedig nem más, mint az önmagunkhoz való hűség. Ekkor vagy épp akkor vagy hűséges magadhoz? Aki hűtlen a szó általános értelmezésében, mióta nem figyeli, nem közvetíti, mióta hagy...

Kedves Lujza!   Férfiak és nők is jártak már nálam, akik elvesztették a társukat. Voltak, aki egyik napról a másikra egy szörnyű balesetben vagy betegeségben, és voltak, akiknek mint derült égből villámcsapás bejelentette a partner, hogy köszi, ennyi volt, nem akarom ezt tovább veled. Elsőre a halál tűnik fájdalmasabbnak, mert már nincs lehetőség kimondani dolgokat, az el nem mondott szavak örökre a torkán, szívén ragadnak a túlélőnek. De mit gondolsz, hogy érzi magát az, aki annak ellenére tehetetlen, hogy a partner még él, beszélgetésre, magyarázatra nem hajlandó, nyitott kérdések, főleg miértek maradnak utána megválaszolatlanul. Mit lehet ezzel kezdeni? A házastárs elvesztése az egyik legnagyobb stresszforrás. Van egy még durvább is, azt le sem merem írni. Ha 80 évesen, 60 év házasság után történik, akkor a túlélésen kívül nem sok motiváció marad az újrakezdéshez, miközben alapvetően természetes, hogy ebben a korban előbb utóbb megtörténik. De mi van akkor, ha nemrég röp...

Kedves Lujza!   Képzelj el egy kislányt, aki bent ül a szobájában és buzgón jegyzeteket készít arról, milyen egy férfi. A kezét az a megélés vezeti, amit élete első férfijével kapcsolatban tapasztalt és ez nem más, mint az apja. Kétségtelenül a legmeghatározóbb, legformálóbb minta. Ha elhagyta őket, akkor úgy, ha megcsalta az anyját, ha iszik, ha házimunkát végez, akkor úgy, ha jelen van és gondoskodó, ha nem ismerte, ha rendes ember, akkor pedig amúgy. Nem tollal írja és nem papírra. Nem a feje vezeti és nem a kezét. Sokkal mélyebben íródik ez a történet és időtállóbb bármilyen kézzel fogható eszköznél. Így is kell lennie, hiszen arról a férfiról ír, bármilyen volt is, akinek részben az életét köszönheti, aki által ő meg tudott születni. Érted már, hogy milyen fontos ez és miért? Nem az a kérdés, hogy jó volt-e vagy rossz, a lényeg az, hogy ő volt az a bizonyos. Ennek a történetnek minden szava igaz és megváltoztathatatlan. Hiába próbáljuk kiradírozni, kikaparni, újra és ú...

Kedves Lujza! Azért toplistás téma a klienseim között a párkapcsolat. Tudatos és nem kívánatos szerelmi háromszögek, aprócska és feloldhatatlan konfliktusok, elhidegülés, szétfejlődés. Gondolhatod, millió sztorim van, kitelne belőlük vagy száz levél neked. Talán nem nyúlok mellé, ha azt mondom, hogy a párkapcsolat a legtöbb kompromisszumot igénylő kapcsolat, minél hosszabb, annál többféle helyzetet hoz, és annál jobban próbára teszi az alkalmazkodó képességet. Meg kell vallanom, amikor azt hallom, hogy a másik felét keresi valaki, attól lábrázást kapok. Gondolj bele, miért keresheti valaki a másik felét? Mert az hiányzik neki magából? Billeg? Úgy képzelem ezt, hogy a hiányzó felével a falnak támaszkodik, különben nem tud megállni a lábán. És ha megtalálja a másik felét, akkor sziámi ikrekként élnek boldogan, míg meg nem halnak: osztoznak a szerveiken, egymás nélkül nem tudnak létezni. És ha beüt valami, és tovább lép az egyik fél, a másik kvázi életképtelenné válik. Számomra él...

Kedves Lujza!   Ma egy párral dolgoztam. Megint előfordult, ami eddig már többször is. Azt kérdeztem mindkettőjüktől, hogy mit szeretnének, miben változzon a másik. Az egyik válasz ismét ez volt: szeretném, ha többet törődne velem. Kérdeztem, hogy mit értesz ezalatt? Azt mondta, mit-mit, hát hogy figyeljen oda jobban rám. Na, de mégis pontosan mire gondolsz? Nagyjából húsz perc múlva jött a valódi kérés: örülnék, ha reggelente te főznél nekem kávét. Milyen apró dolog ugye? Mégis húsz percig tartott kicsomagolni. Hogyan tudja az egyik, hogy mit szeretne a másik, ha még ő sem tudja pontosan megfogalmazni? Elcsépelt tanács, de a másikat megváltoztatni projekt soha nem működik. A munka mindig önmagunkkal kezdődik. Minden kapcsolatban vannak megoldható és feloldhatatlan konfliktusok. Azt gondolhatod, hogy az utóbbiak okozzák a legtöbb problémát, pedig nem. Sokkal több gondot okoznak azok a helyzetek, amik megoldhatóak. A wc ülőke és a fogkrém kérdése még nem váltotta meg a világ...