Kedves Lujza!

Kedves Lujza! Úgy tűnik, most a srácok gyülekeznek. Nemrég egy nagykorú középiskolás járt nálam. Tipikusan a majdnem felnőtt, de még gyerek, már nem gyerek, de még nem felnőtt esete. És még vezetni is tanul, ha még emlékszel egy korábbi levelemre. Túlsúlyos volt, kapott is érte elég bántást. Félrenyúltak a középiskolával is, nem bírta a terhelést, de nem azért, mert nem elég eszes, csak nem volt neki való. Ezek összessége kialakította benne azt az érzést, hogy nem fog ez menni. Rengeteget agyal a múlton és nagyon fél a jövőtől. Amikor füvezett a haverokkal, úgy tapasztalta, hogy kikönnyül. Eleinte csak hétvégén tette, buliból. Aztán gyakrabban vágyott rá, hogy könnyű legyen úgy minden, és napi kettőre tornászta fel a fogyasztást. A köztes időben viszont elviselhetetlenné vált az agyalás, hát persze, mitől is lett volna másképp. Hát én nem tudom pontosan mit csináltam, de mire legközelebb jött, vett súlyzókat, és otthon edz, hogy jobban érezze magát. Visszatért a hétvégi fogyasz...