Kedves Lujza!

Kedves Lujza!   Képzeld, nemrég volt nálam valaki, aki azt mondta, tulajdonképpen semmi baja. Azt mondta, hogy szeretné végig beszélni azokat a témákat, amikkel azelőtt eljött hozzám. Tényleg nem volt semmi baja. Átbeszéltük, jól esett mindenkinek. Mire volt ez jó? Hm. Hát arra, hogy ellenőrizze, van-e vakfoltja. Arra törekszem, hogy előbb-utóbb mindenki önműködővé váljon. Kialakuljon benne egy hang, aki ismeri a működését és képes pár lépés távolságból ránézni egy helyzetre, amiben valamilyen zavart érzékel. Mikor pedagógusként dolgoztam, azt mondta valaki, hogy ha lesz családom, biztosan nem fogok ilyen felkészülten órára menni. Én azt válaszoltam, hogy ha nem tudok ilyen felkészülten órára menni, akkor inkább abbahagyom. Ez a hozzáállásom most sem változott, mert nincs olyan, hogy az ember készen van és nincs hova fejlődnie. Na és ilyenkor okos dolog a közelünkben tudni valakit, valakiket, akik segítenek megtalálni a fejlődés irányát, vagy jól tudnak huhogni, úgy értem...