Kedves Lujza!

Szia Lujza! Nem kell mindig hű meg ha, szeretek nagyon egyszerűnek látszó eszközökkel dolgozni. Ilyen például a szükséglet check, hogy folytassam az asszertív kommunikáció témáját. Van egy listám egy csomó szükségletről az alvástól a spiritualitásig, és arról beszélgetünk, hogy egy 1-től 5-ig terjedő listán milyen mértékben teljesül az a bizonyos szükséglet. Ha valami 3-nál kevesebb pontot kap, akkor kitaláljuk, mit lehetne tenni, hogy teljesüljön. Mert hát, ahogy már csilliószor jeleztem, a felnőttség többek közt abból áll, hogy az ember képes az öngondoskodásra, nem azt várja, hogy mások jöjjenek rá, mi hiányzik. A gyerekek a felnőttekre szorulnak ebben, és ahogy nőnek és fejlődnek, egyre több mindent lesznek képesek elintézni maguknak. A cél az, hogy a felnőttségben minden szükségletről tudjak önállóan gondoskodni, és ebbe természetesen az is beleszámít, hogy valamiben segítséget kérek. Találd ki, melyik szükséglet a favorit, hol ragadunk le a legtöbbször! Nem fogod elhinni, a...

Kedves Lujza! Nem véletlenül dicsőítem az asszertív kommunikációt. Szerintem ez nem csak egy technika, amit be lehet gyakorolni, és ami néha kicsit modorosnak tűnik. Inkább mondanám egyfajta életmódnak, amit nem ártana minden magát felnőttnek tartó nagykorúnak elsajátítania. A minősítések elkerülésével nem csak jobbnak és elfogadóbbnak látszunk. Ha megtanuljunk itt és most annak látni, hallani a dolgokat, amik; ha sikerül lehámozni a múltbéli tapasztalatokból hozott előítéleteket, nagyobb esélyünk van az együttműködésre. Érzéseket kiválthat belőlünk egy esemény, és jó, ha fel tudjuk ismerni, és megtanuljuk kezelni őket. Ez nem mindig ilyen egyszerű. Ha azt mondod, megtámadottnak vagy sarokba szorítva érzed magad, akkor máris feltételezhető, hogy a másik tette ezt veled és megint kitörhet a botrány, mert nem biztos, hogy ez volt a cél, és akkor te vádaskodsz. Mondd inkább azt, hogy félsz, azzal nem kened a másikra. Minden negatív érzés mögött találsz egy kielégítetlen szükséglet...

Kedves Lujza!   Ma egy párral dolgoztam. Megint előfordult, ami eddig már többször is. Azt kérdeztem mindkettőjüktől, hogy mit szeretnének, miben változzon a másik. Az egyik válasz ismét ez volt: szeretném, ha többet törődne velem. Kérdeztem, hogy mit értesz ezalatt? Azt mondta, mit-mit, hát hogy figyeljen oda jobban rám. Na, de mégis pontosan mire gondolsz? Nagyjából húsz perc múlva jött a valódi kérés: örülnék, ha reggelente te főznél nekem kávét. Milyen apró dolog ugye? Mégis húsz percig tartott kicsomagolni. Hogyan tudja az egyik, hogy mit szeretne a másik, ha még ő sem tudja pontosan megfogalmazni? Elcsépelt tanács, de a másikat megváltoztatni projekt soha nem működik. A munka mindig önmagunkkal kezdődik. Minden kapcsolatban vannak megoldható és feloldhatatlan konfliktusok. Azt gondolhatod, hogy az utóbbiak okozzák a legtöbb problémát, pedig nem. Sokkal több gondot okoznak azok a helyzetek, amik megoldhatóak. A wc ülőke és a fogkrém kérdése még nem váltotta meg a világ...