Kedves Lujza!

Kedves Lujza!   Azt kérdezted, hogy bírom, hogy ennyi nehéz helyzetet hallgatok végig nap, mint nap. Nem te vagy az első. Nem, nem terhel meg és nem agyalok rajta utána. Hogy miért? Mindig arra gondolok, hogy ez átmeneti állapot, nem jövőkép. Az ember sokkal többet kibír, mint gondolja, és van egy szuper tulajdonsága, hogy képes alkalmazkodni, változni. Amikor valaki elmeséli az életét, nagyon is együtt érzek, előfordul, hogy megkönnyezem. Aztán arra gondolok, hogy mindenkinek vannak erőforrásai, amikkel képes lesz megoldani azt, amiben van. Vannak vele született képességei, tapasztalatai és a családi csomagban is mindig van hasonló helyzet és használható módszer az ilyen helyzetekre. És akkor nekem már „csak” az a dolgom, hogy megkeressem ezeket az erőforrásokat és megmutassam neki, hogyan mozgósítsa őket. Nincs tehetetlen helyzet. Mindig lehet valamit tenni, a legelkeseredett krízisekben is. A döntés mindig ez: megadom magam neki, vagy tenni akarok. Olyan nincs, hogy ni...