Kedves Lujza!

Kedves Lujza!   Képzeld, hazafelé baktattam egy fröccsös, csajos estéről, mikor belebotlottam egy gimis barátba. Hát ők is fröccsöztek, az unokája születését ünnepelték. Jézusom? Ez mikor történt? Hát ma. De az, hogy unokája lett… Mégis mikor telt el ennyi idő? Én ugyan nem érzékeltem. Hirtelenjében levénembereztem, de azzal nem számoltam, hogy egycsapásra magamból is vénasszonyt csináltam. Arról pedig szó sem lehet! Mi az, hogy öreg Lujza? Megnéztem az értelmező kéziszótárban, csak hogy tisztán lássak. Valami olyasmi áll benne, hogy „életének késői szakaszában élő…” Pfffff! Mentegetésbe kezdtem és mindjárt rákerestem az érett szóra is: „Olyan, ami már teljesen kifejlődött, ill. egészen kiforrott, aminek érése befejeződött”. Hát Lujza, az én érésem még egyáltalán nem fejeződött be. Akkor maradjunk is ennyiben. Attól még múlik az idő. Azt hittem, tegnap még együtt lógtuk, erre kiderül, hogy nem tegnap volt. Az unokához szívből gratulálok! Hát te Lujza? Érsz még? Sz...

Kedves Lujza!   A nagylelkűség nem kerül semmibe. Általában. Félreállni, ha szembe jön valaki, mikor neki nehezebb volna, akkor is, ha nekem van elsőbbségem. Megtartani az ajtót a bevásárlóközpontban. Összeszedni egy idegen szatyrának kihullott tartalmát. Kapaszkodj meg, egy kliensem és a pasija szakítottak. Ha máskor találkoznak, még együtt vannak, de nem úgy álltak a csillagok. És a pasi adott egy milliót a lánynak, hogy elkezdhesse az életét egy másik városban. Neki volt épp elég és mondhatni meg se kottyant neki. De ne csak ez a szokatlan nagylelkűség ragadjon meg a levelemből. Egy közösség hetekig főzött egy gyermekágyban lévő társuknak. És hallottam valakiről, akinek nem is tudom a civil foglalkozását, de nem követel napi jelenlétet, ezért segít, ahol csak tud. Mindegy, hogy a szomszéd ápolásáról, vagy kétkezi munkáról van szó. Nem kér érte semmit. És igen, olyat is tudok mesélni, neked is írtam már pár esetről, mikor a nagylelkűséggel visszaélnek és olyanról is, ...

Kedves Lujza!   Kokologista vagy-e? Ezt én sem érteném a helyedben… Talányos, mi? Ahogy mindenki. Még te is. Rendhagyó módon egy könyvet ajánlok neked. Ha ügyes vagy, elég infót kaptál ahhoz, hogy megtaláld. Ha még nem volna egyértelmú, hogy miért írogatok neked, akkor elmondom. Azért, hogy ne félj segítséget kérni, ha valamivel nem bírsz el egyedül. Tudom, tudom, önismereti könyvekkel Dunát lehet rekeszteni és elhiszem, hogy ez a műfaj ugyanúgy riasztó lehet neked, mint egy idegennel beszélgetni a dolgaidról. De ez egy játékos cucc. Szórakoztató. És mégis, időnként elég határozottan az orrod elé dörgöli a valóságot. Nem azt, amiről meg vagy győződve és mérget vennél rá, hogy tudod, hanem arról a csaknem kilencven százalékról, ami a felszín alatt van. Használtam már egyéni munkában, bevittem osztályfőnöki órára, tréningek elejére és céges folyamatokba is. És időnként felcsapom csak úgy. Eléggé betalál. Kipróbálnád? B.

Kedves Lujza!   Ismerek két nagyon fáradt nőt. Nevezzük az egyiküket Tank Terinek, másikukat Puha Pannának. Másért fáradtak és máshogyan. Teri az istenért nem tud megállni. Jöhet bármilyen feladat, vagy csapás, csak erősebb lesz tőle. Már rég átlépte az egészséges tűrőképesség határát, de a kötelesség az kötelesség, se gyerekek, se munka, se sport, semmi nem maradhat elintézetlenül. És nem csak úgy tessék-lássék módon, z menü extrákkal, kreatív projektek, csinosan, mindenből a legjobbat. A családja dugig van erős nőkkel, akik vagy egyedül maradtak, vagy csak úgy „simán” helyt álltak, mikor ott volt az ideje. Mikor Teri megérkezik, sokáig tartja magát. De vannak kérdéseim, amik meggyengítik az őrséget, és leengedik a függőhidat, ártalmatlanná teszik a vizes árkot és be tud esni a jól előkészített puha meleg ágyba pihenni. Panna másban fáradt el. Az Terinek meg se kottyanna. Összfeladatait tekintve a töredéke Teriének. Mégis ugyanolyan kimerült, ha nem kimerültebb. Panaszko...

Kedves Lujza! Van egy srác, még gimis. Annyira érett, pedig csak tizenegyedikes, hogy a legtöbb kliensem jelenthet neki. Lehetne ez dicséret is, de igazából szomorú történet. Mikor egy vizualizációs gyakorlatban a testében lévő feszültséget boncolgattuk, arra a kérdésemre, hogy mire volna szüksége, azt felelte, hogy megértésre. Ezt most csak ide teszem, majd később látod, miért. Láttál már kiégett tinédzsert? Hát ő az. Nem bandázik, felesleges időtöltésnek tartja a sulit, annyi marhaságot tömnek a fejébe. Amúgy kitűnő. Neki minden nap álarcos bál, senkinek sem mutatja az igazi arcát. Mikor kimozdul, jól érzi magát, mégis azt mondja, hogy neki erre nincs szüksége. Érted? Nincs szüksége arra, hogy jól érezze magát. A szüleiről kérdeztem. Apját ismerem, érzelmes típus, nagyon gondoskodó. Az anyja nem tartja a kapcsolatot a családjával. 18 évesen elköltözött, mert mondták neki, hogy aztán már nem tartják el, és azelőtt is csak a kötelező minimumot kapta. Törődésből is. Nagyon távol...

Kedves Lujza!   Azon méláztam, milyen lenne a nemzetközi felnőttnap. Nem nőnap, meg anyák napja, meg mindenféle évfordulók, munka ünnepe, hanem felnőttnap. Szerinted mit csinálnának akkor az emberek? Úgy képzelem, hogy aznap teltház lenne a rendőrségen, mert az emberek bemennének bevallani a bűneiket és vállalnák érte a felelősséget. Otthon is ez történne. Hajjaj! Aztán meg a közlekedési vizsgabiztosok is túlóráznának, mert a fiatalok sokan gondolnák, hogy megértek a feladatra. Néhányán ismét vizsgáznának. Valakik nem szólnának a kanapéról, hogy édesem, hozz már egy pohár limonádét, hanem kicsoszognának, és hoznának maguknak. Ugyanitt nem azt kérdeznék, hogy mi lesz az ebéd és mikor lesz kész, hanem nekiállnának főzni. Felnőtt módon kommunikálnának aznap az emberek. Azt mondanák, ami van, félrebeszélés helyett. Például nem azt mondanák, hogy azért késtem, mert az a nyomi tütyögött előttem, hanem későn indultam el, mert eltüttyögtem az időt. Millió halogatott feladat i...

Kedves Lujza!   Lázasan készül a gyerek az osztálykirándulásra. Annyira cuki! Nem egyszerű racionalizálni a hátizsákba pakolandó dolgokat, mert ő más szempontok szerint gondolkozik és más tárgyak élveznek prioritást. De aki rutinos utazó, pontosan tudja, mi nem fog soha előkerülni abból a táskából és mi lesz az, ami nagyon hiányzik majd. Mondjuk nem emlékszem sem fertőtlenítő folyadékra, sem nedves törlőkendőre a gyerekkori csomagolásokkor. Akkoriban biztosan kiröhögött volna a család, amilyen rend és rendszer szerint jártam most el. De ez még mind semmi. Van egy amcsi csaj, megnéztem néhány videóját és bevallom eleinte rákattantam, most már látni sem bírom. Külön kefécske a műkörmei tisztításához, miután valami porba beáztatta a gyümölcsöket és még valami ultraibolyás-lézeres mittudoménmivel megtisztította őket. Reggelente nyolc dolgot ken az arcára, kettő között kézi ventilátorral szárogatja magát. A gyümölcsleveket külön üvegbe töltve teszi a hűtőbe, a tojások sorban...