Kedves Lujza!

Kedves Lujza!   Bal, jobb, bal, jobb, jönnek a … Amiről mesélek neked, annak speciell semmi köze ehhez a mondókához, de mit csináljak, ha ez jutott eszembe…? Azzal jött valaki, hogy az utóbbi időben minden baja jobb oldalon van. Jobb petefészek, jobb vesekő, jobb mell. Gyanús, nem kicsit. Már ő maga is mondta, hogy páros szervek, itt valami párkapcsolati sztori van alakulóban. Igaza lett. Ha a megfelelő kérdéseket teszi fel az ember Lujza, akkor csak úgy záporoznak a családi történetek. Ha valamilyen oktatófilmben szerepelnék, akkor azt mantráznám, hogy jobb oldal, bal agyféleteke, valamit a férfiak körül keresgéljünk. Ebben a családbank korán elmentek a férfiak. Hol elhagyták a családot, hol meghaltak. És képzeld, egy olyan elképesztő eset is történt, hogy egy régi felmenő, véletlenül ellőtte a felesége jobb csípőjét puskával. Nem kitaláltam, esküszöm! A kliensemet is elhagyta a gyermeke apja és a cserbenhagyást más kapcsolataiban is megélte. El se mondom, még magára i...

Kedves Lujza!   Még jó, hogy a múltkor a határhúzásról, nemet mondásról tartottam tréninget, csak kár, hogy én nem vettem részt rajta. A cipész cipője, haha! Történt ugyanis, hogy eggyel többen lettünk egy minitréningen. Már akkor éreztem, hogy sok lesz, de hát szimpatikus volt, később még inkább az lett, és jófej akartam lenni: szemet hunytam felette, hogy nem csekkolt be. Jó benyomást akartam kelteni asszem, nem vállaltam be, hogy mikor már ott volt, elküldjem. Miért is nem mondunk nemet? Sokszor azért, hogy szeressenek. Nem az ő hibája. Viszont úgy támolyogtam haza. És hogy jól megtanuljam a leckét, mikor hazaértem, kiderült, hogy a zirodában hagytam a telefonomat. Vissza kellett fordulnom. Nem részletezem. Nem csak rólam van szó Lujza. A csoportot is beterheltem még egy történettel, az ő határaikat sem tartottam tiszteletben, mert jócskán túlléptük az időkeretet, amit ígértem. A következő csoportomban is már most tudom, hogy eggyel többen leszünk, de ott előre szó...

Kedves Lujza!   Késő este van. Majd’ leragad a szemem és még nem írtam neked. Pedig ma több téma is az eszemben volt, de most csak bambulok magam elé. Megy a mosogatógép. Azért fontos ezt elmesélni Lujza, mert egyedül vagyok itthon a házban és fura hangokra kapom fel a fejem. Mindenféle hülye forgatókönyvek játszódnak le a fejemben, és akkor megindul a csőben a víz és rájövök, hogy mit hallottam. Ha nem lenne tele a gatyám, már koppant volna a fejem a laptopon. Eszembe jutnak azok a gyerekek, akik azért jöttek segítségért, mert féltek este a sötétben. Tőlem… És itt egy nagy lakli felnőtt és pont úgy működik, ahogy bárki más: pillanatok alatt felépít egy világot a fejében, aminek semmi köze nincs a valósághoz. Ezzel már ki is másztam a saját elmém játszmájából. Mert a legtöbb szörny odabent lakik. Mondd Lujza, te hogy vagy ezzel? Milyen kis „háziállatok” laknak a fejedben, akik sötétedéskor bújnak elő? Szerinted ciki lenne plüssel aludni? Gondolom igent mondasz. Hát jó, ...

Kedves Lujza! Vannak kliensek, akik időnként „csak úgy” bejelentkeznek. Profi baráthoz jönnek beszélgetni. Régi ismerősök, kedvelem is őket, de a barátsághoz nyilván több kell. Sokat tudok róluk, visszafelé ez nem feltétlenül érvényes. Van, aki időről időre szeretné végigbeszélni, ami történt vele. Igazából sok ilyen kliensem van. Tulajdonképpen az elmúlt időszakok történéseit jön összegezni. Jó látni, ahogy egyfajta gondolkodásmód már hozzájuk tartozik, mégis, nehéz a saját vakfoltjainkra rálátni. Lujza, nekem is vannak ilyen segítőim. Itt az ideje asszem, hogy én is felkeressem az egyiküket. Lehet-e kliensből barát? Lehet hát. Az más kérdés, hogy utána folytatható-e a közös munka. Van, akinél igen, és van, akinél semmiképp. Ezért óvatos vagyok. Szívesen elhívnék valakiket egy kávéra, de nem teszem. nem udvariatlanságból, de megvan rá az okom. Ugye érted Lujza? B.

Kedves Lujza!   Időnként megkérdezik tőlem, hogy normális-e, ha a közös munkát követően marad pár napig egy nehéz érzés. Hm. Mondd Lujza, ha elmész egy keményet edzeni, és olyan izmokat dolgoztatsz meg, amiről azt se tudtad, hogy léteznek, akkor van izomlázad? Elmúlik. B.

Kedves Lujza!   Ember tervez, isten végez. Úgy látom, mostanában szívesen puffogtatok ilyen aranyköpéseket. Nem csoda, dobál az élet, illetve úgy korrekt, ha azt mondom, dobálom magam az életemben. De ez sem túl igazságos így leírva, mert valójában alkalmazkodom a megváltozott körülményekhez és hát az jár kisebb, sőt nagyobb ugrásokkal. Önszántamból. Is. Tervez az ember évtizedekre előre, de hogyan, mikor egy hét múlva is más van, mint amit az ember látni vélt, látni akart. Természetes szelekció? Valahogy így hívják azt, ugye Lujza, mikor az az egyed él túl, aki jobban alkalmazkodik a környezetéhez. A hosszabb nyakú zsiráf, meg a szárazságtűrő mogyoró. Mondhatod, hogy kiszámíthatatlan ez az egész. De azért nem egészen. Mert a megváltozott helyzet, bármilyen legyen is, az stressz. Nem azt a szitokszót kell érteni alatta, ami oly sok betegséget is képes okozni, hanem valamit, amihez érdemes alkalmazkodni. Mikor tehetetlenül tűröd, hogy dobál ide-oda, bosszankodsz, idegesk...

Kedves Lujza!   Mindenhol jó, de legjobb otthon. Az ember várja, várja a nyaralást, aztán meg élvezi a saját kis ágyikóját. Nem azt mondom, hogy nem érdemes elindulni, Lujza. Dehogyisnem. Ki kell mozdulni ahhoz, hogy az ember letegye az otthoni ügyeit. Emlékszem, anyukámnak abban a pillanatban múlt el a szénanáthája, amikor elhagytuk a város tábláját. Aztán ha eltávolodsz, más nézőpontba kerül az otthon. A háza, a munkája, a szegénysége-gazdagsága. Az otthon olyan egyszerű és magától értetődő, jó esetben magamra szabott. Néha elég az, hogy az ember kihúz egy fiókot és tudja, mi van benne. Bejáratott köröket megy, tudja a családtagok szokásait, ismerős érzés. Nem is olyan könnyű megtalálni a megfelelő egyensúlyt aközött, hogy ne ragadjon bele a megszokásba és aközött, hogy mindig máshol keresi a - mondjuk úgy, hogy – boldogságot, elégedettséget. Ugye? Jó, ha az otthon biztonságos. Ha sikerül azzá tenni. Neked sikerült? Van legalább egy foteled, amibe felhúzod a lábad é...