Kedves Lujza!

Kedves Lujza! Volt nálam valaki. Azt mondta, mindig ő a hibás, még akkor is, ha nem. Okos ember, pontosan tudja, hogy nem, mégsem tud szabadulni az érzéstől. Akkor is szorong, mikor a másik követ el baklövést, és szembesíti vele. Akárhogy is, a legtisztább helyzetekből sem tud bűntudat nélkül kiszállni. Felelősségteljes beosztásban dolgozik, nem engedhet meg magának olyan fiaskókat, hogy a másik hibája és tisztességtelensége miatt ő vigye el a balhét. Szóval kutatásba kezdtünk. Idősebb testvér, és amikor a kicsi megszülettet, ő szinte azonnal kiesett kiváltságából, leesett a korona a fejéről. Ha a kicsi valami hülyeséget csinált, őt szidták le. Belenyúlt a konnektorba, ledobott egy poharat, rá néztek, őt vonták kérdőre. Hát persze, hogy elhitte. Nem volt oka kételkedni a szüleiben, ők voltak a nagyok és felnőttek, ők értették és tanították neki a világ dolgait. Gondolhatod Lujza, neki duplán kellett megküzdenie a figyelemért és később ez vált normálissá. Ez mindenhogyan kimerít...