Kedves Lujza!

Kedves Lujza! Meséltem már, hogy szoktam néha állatkodni? Hagyok egy kis szünetet hihi. A történet valahol ott kezdődött, amikor egy művészeti iskolában tanítottam, szuperinspiratív környezetben. Volt egy tanítványom, aki lovazott, sokszor azért késett az órámról, mert suli előtt még elment megetetni a lovakat, jó korán kelt értük, mert egy szomszéd településről utazott be a suliba, szóval nem tudtam rá haragudni. Most jut eszembe, hogy egy másik tanítványom meg azért nem ért oda az osztályozó vizsgára, mert elszabadultak a lovai a faluban és be kellett őket fogni. Nyilván ezért sem járt büntetés. Na, visszatérve, ezidőtájt akadtam rá egy könyvre, amiben állatok kineziológiai kezeléséről volt szó. Elmeséltem a késős tanítványnak, aki amúgy egyszer megállított a folyosón, hogy ugye B. néni, maga nem csak tanár (ügyes megfigyelés), és aztán beruháztam egy könyvbe, aminek Lókineziológia a címe. Nah, onnantól kezdve nem volt visszaút, még a szóbeli érettségi szüneteiben is a könyvet ...