Kedves Lujza! Ugyan, mégis miért ne akarná egy szülő, hogy felnőjön a gyereke, mondod. Az idő ellen nem lehet dolgozni, úgyis megtörténik. Én azt mondom, az még csak a nagykorúság. Nem hiszem, hogy tudatosan tesz ilyet egy szülő előre megfontolt szándékkal, de ha nem engedi elbukni, ha folyton átvállal feladatokat és felelősséget, ha minden apró-cseprő dologban jelen akar lenni, akkor azt az érzést keltheti a gyerekben, hogy egyedül nem állja meg a helyét. Valószínűleg annak sincs tudatában, hogy amíg gondoskodik a gyerekről, addig van dolga és fontosnak érezheti magát. Na meg legalább nem kell azzal foglalkoznia, hogy rendbe tegyen dolgokat az életében, mint például a házasság, a karrier, vagy a saját egészsége, amihez eddig ő maga sem érzett elég erőt. Látok olyat, hogy több generációban is fut ez az alibizés, de senki nem érzi benne jól magát. Szerintem nem fogsz csodálkozni azon, hogy a szülőt a gyerek iránt érzett aggodalom irányítja hozzám, és mikor kiderül, hogy a gyerek...
Bejegyzések
Ne nőj fel! címkéjű bejegyzések megjelenítése