Kedves Lujza!

Kedves Lujza! Tegnap nagyon meghatódtam. Egy szépkorú férfi látogatott meg. Még soha nem volt ilyen helyen, de amint leült, elkezdte mesélni az életét. Három szakmája van, egyszerű életet él, különlegesen fogalmaz, szavai közt ott van az iparkodni, a becsület, hogy szereti a munkáját, és az is, hogy középső gyerek voltam és hogy sokszor vagyok szomorú. Mélyen megérintett a lénye és a története. Élénken emlékszik és sokszor eszébe jut, hogy kétszer az oviban felejtették a szülei. A bátyja beteg volt, vele azért foglalkoztak többet, a húga pedig pici, vele meg azért. Ő nem esett a figyelem radarjának látókörébe, csak akkor, amikor olyan feladatot kellett ellátni, amihez megbízható emberre volt szükség, például a jószág etetése, vagy a testvérek ebédjének befizetése és a bevásárlás. Kicsi volt még, amikor azt mondták neki a szülei, hogy nyaralni viszik a húgával, a valóságban viszont gyermekotthonba vitték, elválasztva a testvérétől, míg egy ott dolgozó rokonnak fel nem tűnt a kislá...