Kedves Lujza! Egyszer egy ötvenes nő keresett fel (ja, én is az vagyok), és csak beszélt és mesélt egy órán keresztül. Szinte szóhoz sem jutottam, csak buzgón jegyzeteltem. Már tíz perc múlva úgy éreztem, ennyi is elég lenne egy ember hátizsákjába, de még bele sem lendült. Történetcunami következett, szinte elviselhetetlen. Nem csoda, hogy összesen 18 évnyi terápiát tudott maga mögött, de még mindig nem volt jól. Aztán egy hónapra rá tudott újra jönni, és én nem találtam a papírját. Mindent átforgattam, és ez most extrán fontos volt, mert a negyedét sem tudtam felidézni annak, amit elmesélt. Hiába, nem lett meg, ezt be is vallottam neki, úgyhogy irányt váltottunk. Nem akarok arra a vonatra felszállni, hogy nincsenek véletlenek, de a papírjának eltűnése most az egyszer jól jött. Vajon tudok olyan kérdést feltenni, ami nem hangzott el a tizennyolc év során? Van, amit még nem mesélt el? Hát én nem hiszem. Fontos, hogy az ember rendet tegyen a múltjában, ez nem kérdés. De túl sokat o...
Bejegyzések
Múlt címkéjű bejegyzések megjelenítése