Kedves Lujza!

 

Férfiak és nők is jártak már nálam, akik elvesztették a társukat. Voltak, aki egyik napról a másikra egy szörnyű balesetben vagy betegeségben, és voltak, akiknek mint derült égből villámcsapás bejelentette a partner, hogy köszi, ennyi volt, nem akarom ezt tovább veled.

Elsőre a halál tűnik fájdalmasabbnak, mert már nincs lehetőség kimondani dolgokat, az el nem mondott szavak örökre a torkán, szívén ragadnak a túlélőnek. De mit gondolsz, hogy érzi magát az, aki annak ellenére tehetetlen, hogy a partner még él, beszélgetésre, magyarázatra nem hajlandó, nyitott kérdések, főleg miértek maradnak utána megválaszolatlanul. Mit lehet ezzel kezdeni?

A házastárs elvesztése az egyik legnagyobb stresszforrás. Van egy még durvább is, azt le sem merem írni. Ha 80 évesen, 60 év házasság után történik, akkor a túlélésen kívül nem sok motiváció marad az újrakezdéshez, miközben alapvetően természetes, hogy ebben a korban előbb utóbb megtörténik. De mi van akkor, ha nemrég röpültek ki a gyerekek, a hitel is letudva és éppen egy új, gondtalanabb fejezet következne? Csak az egyikük már nem akarja.

A teljes értetlenségből előbb utóbb el lehet oda jutni, hogy az elhagyott pontosan látja, hogy jutottak idáig, rájön, hogy elfordította a fejét a jeleket látva, sőt odáig is, hogy basszus, ezt nekem kellett volna megtennem, csak annyira normálissá vált, ami nem komfortos, hogy észre sem vettem.

Mindig lehet új életet kezdeni. A fájdalmon túl valahol ott van az, amit most valóban és nagyon szeretnék, amire eddig lehet, hogy nem is volt meg a lehetőség, egy másik irány, másik társ, más minőség. Néha el kell tudni fogadni, hogy ebből ennyi tudott jutni nekem, nem volt benne több és a miértekre nem fogok választ kapni, talán a másik sem tudja pontosan. Ha ezen kattog az ember, az beleragasztja a veszteségbe, odatapasztja a gödör aljára. A vergődés olyan, mint egy örvény, minél jobban kapálózik az ember, annál jobban beleakad, egyre több erőfeszítésre lesz szükség az elrugaszkodáshoz, ami a vergődéssel csak fogy.

Mit tudok javasolni? Hát Lujza, légy minél jobban jelen a kapcsolataidban, légy figyelmes magadra és a másikra. Ha történik valami váratlan, akkor is.

Csók!

B.