Kedves Lujza! Egy kliens azzal keresett meg, hogy fél, egyszer elhagyja a gyerekeit. Szerettem volna azt mondani neki, hogy te olyat soha nem tennél, ismerlek, nem volnál rá képes. De nem mondtam, mert ha ezt érzi, akkor annak oka van, és míg nem találjuk meg, mi az és nem oldjuk fel, akkor az csak egy felszínes és üres frázis. A dédimamától elvette a lányát a dédipapa. Ez a lány, a nagymama elhagyta a lányát, a kliensem anyját. Majd ez a lány, az anya is elhagyta a lányát, tehát a kliensemet. Akkor kapta vissza az anyját, mikor haldoklott. Szépen ment el, de mondanom sem kell, már kevés volt az idejük együtt. Olyan nehéz erről írni, Lujza. Olvastam egy könyvet pár éve, aminek a főszereplője egy anya volt, aki szintén elhagyta a gyerekeit. Nem bírta tovább az anyaságot. Nagyon szép irodalom egyébként. Akkor nem ezzel a szemlélettel olvastam még, nem emlékszem, volt-e szó a gyerekkoráról, de biztos vagyok benne, hogy nem úgy született, hogy aztán ilyen anyává váljon. Lehet, hogy t...
Bejegyzések
Anyák a sötétben címkéjű bejegyzések megjelenítése