Kedves Lujza!

Kedves Lujza! Egyszer járt nálam egy kliens, aki arról panaszkodott, hogy folyton úgy érzi, mintha fojtogatnák, szorítanák a nyakát. Kivizsgálták és nem találtak semmilyen szervi problémát. Amikor a családjáról kérdeztem, néhány perc múlva elmesélte, hogy volt egy bátyja, aki születéskor meghalt. A nyakára tekeredett a köldökzsinór. Akkoriban az volt a szokás, hogy azt ajánlották az anyának, gyorsan szüljön még egyet, akkor elfelejti a tragédiát. Micsoda szörnyű és kíméletlen tanács. Az édesanya megfogadta és két hónap múlva megfogant a kliensem. Képzeljük csak el, mit érezhetett. Nem tudott örülni az új babának, hiszen még gyászolt. Nem tudott gyászolni, mert örülni akart az új babának. Mondanom sem kell, milyen hatással lett ez a kliensemmel való kapcsolatára. Lássatok csodát, a beszélgetésünk után elmúltak a tünetek. Mi történt? Aki egyszer megfogan, őt a családhoz tartozónak kell elismerni. Aki valaha valamilyen formában hozzájárult a születésünkhöz, életünkhöz, onnantól kezd...