Kedves Lujza!

  Kedves Lujza!   Ma egy fiatal hölgy jött hozzám. Régóta ismerem, gyerekként jött hozzám először. Fantasztikus látni, hogy mennyit fejlődött. Szülőként akarva-akaratlanul egy csomó terhet teszünk a gyerekre. Amikor olyasmit hall tőlünk, ami nem az ő fülének való, vagy olyat érez felőlünk, ami elszomorítja, attól könnyen összezavarodik. A szülő mindig a legjobbat akarja a gyerekének és azt teszi, amire épp képes. Tiszta sor, többet éltünk, jobban átlátjuk a dolgokat, és általában azt is jobban tudjuk, mi a jó neki. De nem mindig. Fantasztikus volt látni, hogy bizonyos dolgokban már most ott tart, amit én évtizedekkel később tudtam megfejlődni. Ez a mindenkori új generáció szuperereje: le tud tenni olyan mintákat, ami a szüleinek, nagyszüleinek nem sikerült. És van, amire majd csak az ő gyerekei lesznek képesek. Amikor nem volt jól, bölcs szülei segítőhöz vitték. Ez pedig a modern világ szuperereje, hogy a fizikai egészség, szellemi fejlődés mellett a mentális jólét f...

Kedves Lujza!   Buzdítottalak, hogy kérj segítséget, azt írtad, neked az nem megy. Már szóba került a nagymamád, aki egyedül vezette a tanyát és bennünket még mosogatni sem engedett. Az ő története nem ott kezdődött. Hanem ott, amikor kislányként a háborúban elvesztette az apját és a testvérét. Az édesanyjával maradt, ketten kellett boldogulniuk. Nem volt más választásuk, ha életben akartak maradni, vinni kellett a gazdaságot. A jószágot akkor is meg kellett etetni, ha megbetegedtek. A termést akkor is be kellett takarítani, ha szaggatott a derekuk. És ő még csak kislány volt. Vannak minták, amelyeket felmenők adnak örökül az utódaiknak, még ha (észrevétlenül) terhesek is, mind-mind azt a célt szolgálják, hogy segítsenek megküzdeni az élettel, vagy konkrétan túlélni. A „Légy erős” mintát mindannyian megkapjuk gyerekként otthon vagy akár az iskolában, akkor van gond, ha túlzottan elhatalmasodik rajtunk. Amikor a saját szükségletek háttérbe szorulnak, akkor a minta nem szolgál ...

  Szia Lujza!   Hát igen, hol vannak a határok, ha segíteni akarunk…? A szomszédod kérdezte, értem. Próbálok válaszolni. Az egyik szabály, hogy akkor segítünk, ha megkérnek rá. Fel lehet ajánlani persze, de egy felnőtt emberre nem szabad ráerőltetni a segítséget. Sokszor látom, milyen könnyen rontanak be emberek mások intim szférájába „segítő” szándékkal, kéretlenül. Meg akarja menteni, de nem veszi észre, hogy valójában bántalmazás történik. Ha a szomszédod gyakran tesz ilyet, inkább azon kellene elgondolkoznia, hogy ki helyett akarja megmenteni azt a valakit. Mert lehet, hogy anno látott valakit szenvedni, elmenni és tehetetlen volt. Azóta is azon gondolkodik, mit tehetett volna. A megmentő csak látszólag hős, valójában bizonytalan, és ha talál valakit, aki nála is gyengébbnek tűnik, akkor ideig óráig erősnek érezheti magát. De ez csak álca. Ráadásul a megmentett is feszt azt érzi, hogy képtelen és önállótlan. Az is szabály, hogy leginkább felülről lefelé segítünk....

Drága Lujzám! Az isten éltessen még egyszer a kerek szülinapodon! Kissé válságszagú volt a hangod. Tudom, hogy ijesztőnek tűnik a nagy szám, de nem ez a lényeg. Az a fontos, hogy jól legyél. Szeresd, amit csinálsz, szeresd magad, legyenek körülötted olyanok, akik megértenek és feldobják a napodat. De éreztem, hogy nem tudsz elszakadni a nagy számtól, elszomorodtál… Inkább azon agyalj, milyennek akarod a következő kerek szülinapodat. Mert ahhoz, hogy akkor úgy érezz, ott legyél, úgy nézz ki, vagy az legyél, most kell elkezdeni másképp csinálni. Járok valakihez kéthetente beszélgetni magamról. Meséltem már? Ne gyere azzal, hogy idegeneknek nem kötöd az orrára a gondjaidat!!! Mi azzal a baj, ha valaki meghallgat, kérdez, segít megérteni, kívülről látni a helyzetedet és neadjisten még segíteni is tud? Nem kell ám mindent egyedül csinálni. Ez nem a nagymamád tanyája, ahol ő – isten nyugosztalja, de csíptem – teljesen magára volt utalva betegségben, szegénységben azzal a nagy kerttel...