Kedves Lujza!

Kedves Lujza! Egy kliensem azzal keresett meg – nehezen osztotta meg a dolgot, mert nagyon szégyellte -, hogy alkoholba fojtja a bánatát. Sokszor és nagyon. Alkoholista. Szerinte nem, de ez nem vélemény kérdése. Zárójel, ha ilyesmivel találkozol, amúgy ez addiktológus kompetencia, de ez a levél most nem erről szól, zárójel bezárva. Hanem arról, hogy a dolog egy felmenőjénél kezdődött. A háborúból hazaérve nem találta a helyét. A családja nagyon várta haza, de egy másik ember jött vissza. Nem akarom tudni, miket élt át, és mivel akkoriban nem lehetett Dunát rekeszteni különböző segítőből, és a férfiak különben sem sírnak, csak cipelte és cipelte azt a hatalmas terhet. Nem beszélt róla, de biztosan többször lepergett előtte a film és újraélte, ami történt. Nem csodálkozom, hogy alkoholhoz nyúlt és bizonyos szemszögből jól tette, mert nyúlhatott volna a kötélhez is. És mivel inkább az alkoholt választotta, életben maradt, így generációkkal később meg tudott születni a kliensem. Fajf...