Kedves Lujza!

Kedves Lujza! Ismered azt az érzést, amikor kicsit tovább alszol hétvégén, mint tervezted és mikor magadhoz térsz és eszedbe jut, mi mindent szerettél volna csinálni, rájössz, hogy mission impossible? Kéne főzni kicsit előre, tanulni a gyerek(ek)kel, maradt takarítani- és bevásárolnivaló, akartál sportolni, dögleni a kanapén a könyveddel és tudod, hogy amúgy is beesik még pár „apró” dolog. De ha ez nem lenne elég, van egy végtelen listád különböző elintézendőkről. Nyilván ismered az érzést, elég gyakori, ezt abból gondolom, hogy az elmúlt héten ketten is jöttek ezzel. Utálok sokáig süppedni a kétségbeesésben, úgyhogy én azt szoktam csinálni Lujzám, ha olyan dolgokról van szó, amit nem szeretnék lepasszolni, hogy gyors fejszámolással csinálok egy fontossági sorrendet. Iszom egy felest, jah, nem, szóval teszek fel zenét, vagy felhúzom a puha mamuszomat, vasalni csak film mellett vagyok hajlandó, és egyszerűen nekiállok. Nem pörgetem magam a listán, hogy jajjaj, mennyi van még vis...

Szia Lujza! Hallom benneteket is megcsapott az időmenedzsment szele. Divatos dolog ez. Praktikus és hasznos, de néha nem is erre van szükség. Járt nálam egy fiatal hölgy, aki arra kért, segítsem beilleszteni az életébe a következőket. A lakhelyétől fél órányi vonatútra tanított egy iskolában. Írta a diplomamunkáját, szeretett volna sportolni és az egészséges életmód nevében a város másik végére biciklizni egészséges nyers ételekért. Meg akart tanulni vezetni, hogy ne kelljen alkalmazkodni, még le kellett vizsgáznia elméletből, de már tervezte a vezetési órákat. Volt egy macskája, szerette a színházat, mozit és a barátait sem akarta elhanyagolni. Ezeket mind be akarta osztani egy hétre. Pasit is szeretett volna, mármint megismerni, arra lehetőséget teremteni. Volt még valami, de azt már elfelejtettem. A világ összes trükkjét bevetve sem volt mindenre energiája. Mélyebbre ástunk hát. Egy év sem telt azóta, hogy leküzdötte a mellrákot. A motiváció egyértelmű volt. Félt, hogy bármi...

Drága Lujzám! Az isten éltessen még egyszer a kerek szülinapodon! Kissé válságszagú volt a hangod. Tudom, hogy ijesztőnek tűnik a nagy szám, de nem ez a lényeg. Az a fontos, hogy jól legyél. Szeresd, amit csinálsz, szeresd magad, legyenek körülötted olyanok, akik megértenek és feldobják a napodat. De éreztem, hogy nem tudsz elszakadni a nagy számtól, elszomorodtál… Inkább azon agyalj, milyennek akarod a következő kerek szülinapodat. Mert ahhoz, hogy akkor úgy érezz, ott legyél, úgy nézz ki, vagy az legyél, most kell elkezdeni másképp csinálni. Járok valakihez kéthetente beszélgetni magamról. Meséltem már? Ne gyere azzal, hogy idegeneknek nem kötöd az orrára a gondjaidat!!! Mi azzal a baj, ha valaki meghallgat, kérdez, segít megérteni, kívülről látni a helyzetedet és neadjisten még segíteni is tud? Nem kell ám mindent egyedül csinálni. Ez nem a nagymamád tanyája, ahol ő – isten nyugosztalja, de csíptem – teljesen magára volt utalva betegségben, szegénységben azzal a nagy kerttel...

Kedves Lujza! Azt mondtad, bárcsak visszaforgathatnád az időt. Lenne pár dolog, amit másképp kellett volna és most rájöttél, hogyan lenne tuti jobb. Egészen biztos vagy ebben? Belegondoltál már, hogy ha szüleid, nagyszüleid ki tudja, mit másképp csináltak volna, most mennyivel másabb lenne minden? Ha kimaradnak az életükből bizonyos események, nem történnek meg találkozások, nem költöznek el, nem fogadják őket örökbe, nem vesztenek el valakit, nem hagyják el őket, nem lesznek érzékenyebbek, nyitottak, aggódók, vagy épp nem lesznek alkoholisták (hogy valahogy túléljenek), akkor a jelenből is ki kellene radírozni pár dolgot. Lehet, hogy éppen téged. Felesleges azon rágódni, hogy mi történhetett volna, mert ez most már így történt. Ezeknek az eseményeknek és találkozásoknak végsősoron te is óhatatlan eredménye vagy. Ennek így kellett lennie. Világbékésen hangzik? :D Igen, úgy. Attól még igaz. Még akkor is, ha fáj. Az a lényeg, ami van és amit ki tudsz venni belőle. Szeretettel...