Kedves Lujza!

Kedves Lujza! Már vége a farsangi időszaknak, és nekem csak most jutottak eszembe az álarcok. Igaz, azt a fajtát, amiről írok neked, egész évben lehet viselni. Sajnos. Bárcsak ezt is felváltaná egy szép ünnep, vagy valami olyasmi! Képzeld csak el, hogy van egy titkod. Nem olyan elenyésző, hogy megdézsmáltál egy csokit, vagy neadjisten valamikor egyszer régen félrekalandoztál és már semmi jelentősége. Hanem olyan, ami te magad vagy, csak nem mered megmutatni. Valami, ami egy fontos részedet teszi ki és ha felfednéd, lehet, hogy mindent megváltoztatna körülötted. Vagy csak azt hiszed, hogy ha kiderül, majd elfordulnak tőled a szeretteid, nem lesz munkád, kitaszítottá válsz. Hiába küzdöttél ellene, ez nem olyan dolog, ami megváltoztatható, vagy ami helyett simán választhatnál valami mást. Hová vezet ez? A kapcsolataidat és a működésedet súlyosan befolyásolja, hiszen képzeld csak el, állandóan attól parázol, nehogy elszóld magad, minden lépésedet, mondanivalódat folyamatosan szűröd...