Kedves Lujza!

Kedves Lujza! Neked mi jut eszedbe a konfliktus szóról? Az a sejtésem, hogy először a veszekedésre gondolsz. Pedig az együttműködéshez szerintem barátságban is hozzá tartozik, hogy időnként belemegyünk. Ez még nem a kultúránk része, ideje volna, hogy észrevedd a konfliktus napos oldalát is, amelyik értékeli és elfogadja mások nézőpontját, és megoldásra törekszik. Ha zavar van bennem és azt elmondom, láthatod a nézőpontomat. Ha nem mondom el, esélyt sem adok magunknak a változásra. Most, hogy ezt a levelet írom, figyelem a saját érzelmeimet, viselkedésemet, ha megismerem a te nézőpontodat, akkor látom majd a reakciómat is és tudok ezeken változtatni. Gyakorlom az önérvényesítést és próbálom meghúzni a határaimat, tisztelni a tieidet. Ha sokáig vagyok feszült, az nem tesz jót a lelkemnek és éjszaka is hánykolódok. Szóval, ha konfliktust kezdeményezek veled, akkor tulajdonképpen az egészségemre is figyelek. És lássuk be, a konfliktus néha nagyon izgalmas, megszínesíti az unalmas hétköznap...

Kedves Lujza!   Ma egy párral dolgoztam. Megint előfordult, ami eddig már többször is. Azt kérdeztem mindkettőjüktől, hogy mit szeretnének, miben változzon a másik. Az egyik válasz ismét ez volt: szeretném, ha többet törődne velem. Kérdeztem, hogy mit értesz ezalatt? Azt mondta, mit-mit, hát hogy figyeljen oda jobban rám. Na, de mégis pontosan mire gondolsz? Nagyjából húsz perc múlva jött a valódi kérés: örülnék, ha reggelente te főznél nekem kávét. Milyen apró dolog ugye? Mégis húsz percig tartott kicsomagolni. Hogyan tudja az egyik, hogy mit szeretne a másik, ha még ő sem tudja pontosan megfogalmazni? Elcsépelt tanács, de a másikat megváltoztatni projekt soha nem működik. A munka mindig önmagunkkal kezdődik. Minden kapcsolatban vannak megoldható és feloldhatatlan konfliktusok. Azt gondolhatod, hogy az utóbbiak okozzák a legtöbb problémát, pedig nem. Sokkal több gondot okoznak azok a helyzetek, amik megoldhatóak. A wc ülőke és a fogkrém kérdése még nem váltotta meg a világ...