Kedves Lujza!

Kedves Lujza!   Jó olyan embereket magunk körül tudni, akikkel egy húron pendülünk. Hasonló értékrend, érdeklődés, vagy csak egy emlék, amin velük osztozol. Ha ez nincs, magányos vagy (asszem). Több korosztályban is tudnék példákat sorolni. Ismerek életkoruknál sokkal érettebb kamaszokat, irigylésre méltó életet felépített kifejezetten érett nőket és férfiakat. Az egyik oldalon értetlenül állok a jelenség előtt, mert mindegyikük értékes, jó társaság. És persze értem is, hogy a szeretteink fizikai vagy érzelmi távolsága elmagányosít. Mindig látszik, hogyan alakult ki ez a helyzet. Például amikor valaki erőn felül teljesít a munkájában, közben igyekszik mindenkinek megfelelni és segíteni a magánéletében, végül elfeledkezik magáról, nem mondja el, ami neki fontos és egyedül marad a gondolataival és az életével. Olyan is van, hogy egy kamasz egy vis major helyzet miatt egy év leforgása alatt teljesen önjáró lesz, mert nem jut rá energia és mivel látja, hogy nagy a baj, nem ...

Kedves Lujza!   Társasoztunk a hétvégén. Eldöntendő kérdéseket kellett megválaszolni, majd megtippelni, hányan felelnek igennel. Beszélgetős játék, és mint olyan, jól össze is lehet rajta veszni. És az este folyamán előkerült a kérdés: szoktál magányos lenni? A fejemben a klienseim közt is megfuttattam a kérdést. Van vele dolog. Gondolhatnál először azokra, akik egyedül élnek, vagy nem igazán maradt élő családtagjuk, vagy külföldön élnek, ez lenne a logikus. Mégis előbb jutott eszembe az, aki több évtizedes párkapcsolatban élve érzi magát magányosnak. Ez inkább arról szól, hogy van-e kivel megosztani, ami veled van, vannak-e olyanok, akik értik, miről beszélsz, akik a mindennapok látható és felszínes kattogása mögé is hajlandóak benézni, akikhez fordulni lehet, ha bánt valami és olyankor sem fordítanak hátat. Akikkel, ha megosztasz egy gondolatot, vagy egy érzést, akkor arra rá tudnak cuppanni, nem kell hosszasan magyarázni. Szóval, hogy tudsz-e valakikhez tartozni, miközbe...