Kedves Lujza!
Ma egy párral dolgoztam. Megint
előfordult, ami eddig már többször is. Azt kérdeztem mindkettőjüktől, hogy mit
szeretnének, miben változzon a másik. Az egyik válasz ismét ez volt: szeretném,
ha többet törődne velem. Kérdeztem, hogy mit értesz ezalatt? Azt mondta,
mit-mit, hát hogy figyeljen oda jobban rám. Na, de mégis pontosan mire gondolsz?
Nagyjából húsz perc múlva jött a valódi kérés: örülnék, ha reggelente te főznél
nekem kávét. Milyen apró dolog ugye? Mégis húsz percig tartott kicsomagolni.
Hogyan tudja az egyik, hogy mit
szeretne a másik, ha még ő sem tudja pontosan megfogalmazni? Elcsépelt tanács,
de a másikat megváltoztatni projekt soha nem működik. A munka mindig
önmagunkkal kezdődik.
Minden kapcsolatban vannak megoldható
és feloldhatatlan konfliktusok. Azt gondolhatod, hogy az utóbbiak okozzák a legtöbb
problémát, pedig nem. Sokkal több gondot okoznak azok a helyzetek, amik
megoldhatóak. A wc ülőke és a fogkrém kérdése még nem váltotta meg a világot.
Semmiségnek tűnik. Az is. Kivéve, ha kiderül, milyen kielégítetlen szükséglet
húzódik meg mögötte. Például az éjszakai bagoly a reggeli kávéval az ágyban
nyer még egy negyed óra pihenést, a wc ülőke nem juttatja eszébe a másnapokat,
a középen megnyomott fogkrémes tubus a nagymama körmösét. Ha te tudod, mit
akarsz, miért és még el is mondod, a házi sárkányból cuki Süsü lehet.
Szerintem az asszertív kommunikáció nem
csak egy technika, hanem az érett felnőtt öngondoskodó életformája. De ez erről
majd máskor.
Ölellek
B
Megjegyzések
Megjegyzés küldése