Kedves Lujza!

Kedves Lujza!   Férfiak és nők is jártak már nálam, akik elvesztették a társukat. Voltak, aki egyik napról a másikra egy szörnyű balesetben vagy betegeségben, és voltak, akiknek mint derült égből villámcsapás bejelentette a partner, hogy köszi, ennyi volt, nem akarom ezt tovább veled. Elsőre a halál tűnik fájdalmasabbnak, mert már nincs lehetőség kimondani dolgokat, az el nem mondott szavak örökre a torkán, szívén ragadnak a túlélőnek. De mit gondolsz, hogy érzi magát az, aki annak ellenére tehetetlen, hogy a partner még él, beszélgetésre, magyarázatra nem hajlandó, nyitott kérdések, főleg miértek maradnak utána megválaszolatlanul. Mit lehet ezzel kezdeni? A házastárs elvesztése az egyik legnagyobb stresszforrás. Van egy még durvább is, azt le sem merem írni. Ha 80 évesen, 60 év házasság után történik, akkor a túlélésen kívül nem sok motiváció marad az újrakezdéshez, miközben alapvetően természetes, hogy ebben a korban előbb utóbb megtörténik. De mi van akkor, ha nemrég röp...