Kedves Lujza! Nem csak téged viselt meg anyukád halála. A klienseimnek is azt szoktam mondani, adj két percet és ugyanabban az állapotban leszek, mint amikor elvesztettem a nagymamámat. Óriási űrt hagyott maga után. A gyász olyan nekem, mint egy szoba az otthonomban. Fontos, hogy rendet tegyek ott, de bárhányszor belépek oda, a fájdalom ugyanolyan, ugyanakkora. Meg sem próbálom kisebbíteni, mert ha meg tudnám tenni, akkor azzal a jelentőségét venném el. Azt nem lehet, mert ő nagyon fontos volt nekem, soha senki mellett nem lehetek többé az a valaki. És ez fáj. Az viszont az én döntésem, hogy hányszor nyitok be abba a szobába, mennyi időt töltök ott, mennyire engedem, hogy elhatalmasodjon rajtam az az érzés itt és most. Szerettem volna ott lenni, amikor meghalt. Két napot virrasztottam, 4 generáció női voltak jelen. A dédimamám gótbetűs imakönyve, mama, anya és én. De egyszer csak aludnom kellett és ő akkor ment el. El kellett engednem. Neki ez következett az életében, és embe...
Bejegyzések
Gyász címkéjű bejegyzések megjelenítése