Kedves Lujza! Mostanság szerencsére divatos dolog konszenzusra jutni. Arról a megegyezés fajtáról van szó, amikor inkább azon van a hangsúly, hogy mi az, amit közösen el tudunk fogadni, ahelyett, hogy a lemondás, vagy veszteség töltené meg a teret. Nagyon békés megoldás ez, ám annál fejlettebb önismeretet, na meg türelmet igényel. Például tudni kell jól hallgatni. Nem csendben lenni, hanem meghallani azt, amit a másik mond, a valós igényét, érzéseit, motivációját. Nem úgy, hogy alig várja az ember, mikor fejezi be a másik a mondandóját, mert közben ő maga is azon gondolkodik, mit akar mondani és alig várja, hogy végre ő is elkezdhesse, hanem tééényleg figyelni rá. És mindenkire, aki jelen van. Sok mindenkit ismersz Lujza, aki képes erre? Az sem árt, ha a jelenlévők önmagukat és egymást egyenrangúnak tartják. Ha valaki úgy érzi, valamiért kevesebb a többieknél, nem valószínű, hogy ki tudja, ki meri fejezni az igényeit. És fordítva, aki akár egy valakit is kevesebbre tart önmagánál...
Bejegyzések
Konszenzus címkéjű bejegyzések megjelenítése