Kedves Lujza!
Nem csak a családból lehet
párkapcsolati elakadásokat begyűjteni. Rendkívül jól megy az saját alapú
élményekből is.
Előfordul, hogy az ember megtalálta
a számára megfelelő partnert, valahogy még sincs a helyén, valami nem stimmel.
Ez úgy derült ki az egyik kliensemnél, hogy mikor már sokszor megrázta a
pofonfát, akaratlanul, de módszeresen provokálta a partnerét, az igyekezvén
megfelelni partnere elképzelt valóságának – szintén akaratlanul - elkezdte bedobni
a törölközőt, és szakítással fenyegetett. Nem volt vicces, mert már gyerek is
volt és szerette is.
Na és akkor jött a reakció, hogy
ugye megmondtam, hogy ez lesz. Pedig nem ez lett volna, ha kliensemnek sikerült
volna megbékélnie előző hosszútávú kapcsolatával. Az történt ugyanis, hogy
lélekben még mindig az előző partnerrel élt együtt. A szakítás megtörtént, a
leválás nem, mert valamit nem sikerült elrendezni. Ha pedig lélekben még mindig
a másik partner van mellette, akkor az új sajnos csak szerencsétlenül ácsorog,
toporog, vár a sorára. Míg meg nem unja, vagy míg a saját elképzelt valósága
azt követeli tőle.
Úgy szoktam fogalmazni, hogy ha egy
jelmezbálba Rómeónak öltözöm be, akkor a Júliák fognak megtalálni. De ha
egyszer csak rájövök, hogy nem is vagyok rómeós és másnak öltözöm, neadjisten
önmagamnak, akkor a kapcsolat dinamikája megváltozik, sőt, kapcsolat sem marad
Júliával. Na, hát ez a Nemrómeó sem akart többé Rómeó lenni.
Néha annyira megszokottá válik a
jelmez, az álarc, a smink, hogy csupaszon nem is ismerünk magunkra. De hát…
Nemrég láttam fotókat az
esküvőjükről. Örülök, hogy elrendeződött.
Sokára lesz még farsang Lujza, de
nem árt idejében kitalálni, mi akarsz lenni. Vagy tán már rajtad is van a jelmez?
Legyen szép napod!
B.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése