Kedves Lujza!

Kedves Lujza!   Képzeld, ezen a hétvégén a jóból is megártott a sok. Színház is volt, elég vacak, ki is jöttünk relatív az elején, kénytelenek voltunk a bárban tengődni. Végül remekül elszórakoztunk egy amúgy párkapcsolati társasjáték kérdésein elgondolkozva. Majd másnap is a városba szólított a nemkötelesség, régi és új ismerősökkel találkoztunk. Hazafelé menet gondoltam végig, hogy még két ajtót le kell holnap festeni, és kéne főzni előre a hétre és hogy fogom én ezt x mennyiségű alvás mellett abszolválni, hát nagyjából akkor türemlett az agyamba a kérdés, hogy talán nem a kapuzárási pánik akadályozott-e meg abban, hogy két egymás utáni este a tyúkokkal menjek aludni. Amikor életemben először hallottam ezt a kifejezést, szánalmat éreztem és kiröhögtem a gondolatot is hasonlóképpen, mint amikor egyszer egy kollégám 90-es évek bőrdzsekiben, részegen majdnem sírva mondta, hogy B, én nem akarok megöregedni. Hú, mondom ez vérciki. Na, kicsit megcsapott ennek a szele. És isme...