Kedves Lujza!

Kedves Lujza! Egy kliensem azt kérdezte, mikor jó egy vezető. Amúgy kérdezhette volna azt is, mikor jó egy anya, mikor jó egy férfi, azt sem lett volna könnyebb megválaszolni. Kinek, kiknek, mikor hol… Létezik jó pár modell, ami segít jó vezetővé válni. Rengeteg dolgot képesek vagyunk megtanulni, ami alkalmasabbá tesz a vezetésre. És fontos is, hogy egy vezető tisztában legyen ezekkel és folyton hozzátanuljon. De szerintem igazán jó vezető (anya, férfi) az lesz, aki akar vezető lenni, és akinek alapvetően benne van a személyiségében. Az biztos, hogy amikor valaki beleül a vezető székébe, nem tudja szögre akasztani azt sem, hogy mennyire érzi magát jó anyának, vagy férfinek. Ugyanaz az ember megy be dolgozni, mint aki a gyerek- vagy hálószobába, csak más-más személyiségrészét domborítja ki. Rendszerekben élünk, azok részei vagyunk. Ha neked van egy problémád, előbb-utóbb a rendszer problémájává válik. Szóval végsősoron akkor jó egy vezető, ha a rendszer, amit vezet, jól működik. É...

Kedves Lujza!   Vannak időszakok, amikor ez vagy az a téma több kliensemnél is befutó. Volt, hogy felnőttek jöttek, akik a tanulási nehézségek vagy viselkedészavarok felnőttkori lenyomatait hozták, volt, hogy házasságok élték meg válságukat, olyan is volt, hogy betegséget, gyászt feldolgozni akarók jelentek meg nálam többen egyidőben. Most épp a pályaválasztás van porondon középiskolásoknál. Komolyan veszem a témát, mert bőven volt alkalmam tapasztalni, hogy sok évnyi, akár évtizednyi munka után derült csak ki, hogy amivel az illető foglalkozik, egyáltalán nem hozzá való. Meg különben is, amúgy sem egyszerű időszak a kamaszkor, a leválás a szülőkről és sokszor a szülők meg nem valósult álmairól és elvárásairól. Nincs arra feltétlenül szükség, hogy a szülők szavakkal is kifejezzék ezeket, a kamasz is szeretne besegíteni, boldoggá tenni a szülőket. Azt érzékelem, hogy alapvetően tudják ők elég jól, hogy mire fogékonyak. Mégis vannak sztár foglalkozások, sokszor tévésorozatokb...

Kedves Lujza! Nem mondom, hogy soha nincs késő. Hallom, hogy épp elment a busz, arra már nehéz lenne felszállni. A karrierváltáson gondolkozom. Nem az enyémen, hanem azokén, akik azt hitték lehetetlen, aztán egyszer csak elszánták magukat és azokén is, akik bár tudták, nincsenek jó helyen, még nem merték meglépni. Mikor záródik a kapu? Ismerek egy férfit, aki évekig nem ment szabadságra, pedig nagycsaládos volt és folyton túlhajszolt. Eszébe sem jutott, hogy ez így nincs rendben. Most saját vállalkozása van, nem is akármilyen. Ismerek egy nőt, aki fogorvos asszisztens volt és fodrász akart lenni. Azt mondta, kell pénz albérletre, nem tud évekig csak tanulni. Talált egy fizető gyakornoki állást és most fodrász. Ismerek egy férfit, aki tönkrement és a családi vállalkozásba kényszerült beszállni, bár az szöges ellentéte volt a szakmájának. Végül megtalálta azt az irányt, ami mindkettőjük megelégedésére szolgált. Magamat is elég jól ismerem. Tudtam, mit akarok, rám nem jellemző...

Kedves Lujza! Azt mondtad, borzasztóan érzed magad a munkahelyeden. Az nem jó. Ha nyolc órát töltesz valahol, ami elviszi az energiáidat, a szabadidőd jó részét azzal kell töltened, hogy feltöltődj. Biztosan jó helyen vagy? Mármint milyenek a kollégáid? Ha teljesen más az értékrendjük, mint a tiéd, vagy nem szólalsz meg szívesen, mert egyedül maradsz a véleményeddel, az mindkettő önbizalomromboló. Neked való, amit csinálsz, vagy csak azért teszed, mert jó vagy benne? Tudod, mindenkinek születési adottsága, hogy miben tud kiteljesedni. Ez nem mindig egyértelmű, nem árt erre vonatkozó teszteket csinálni, hogy kiderüljön. Inkább racionális vagy, vagy intuitív? Tervező vagy spontán? Extrovertált vagy introvertált? Ésszel vagy szívvel döntesz? Ez mind-mind meghatározza, milyen munka illik hozzád. Sok olyat láttam, hogy a család hatása erősebb volt, mint a belső késztetés. Nem minden családban fogadják szívesen a művészeket például, vagy épp arról beszélnek le, hogy ugyanaz legyen a ...