Kedves Lujza!

Kedves Lujza! Ismersz már annyira, hogy tudd, az a kérdés csak költői lehet, hogy valóban csak sejtekből vagyunk összerakva? Közben pedig teljesen meg tudom érteni, hogy ha egy gyerek még soha nem találkozott a vérszerinti szüleivel, vagy ha a vérszerinti anya nem más, mint egy donor petesejt, nem tűnik relevánsnak a szülő személye és annak családja. Pedig de. Nagyon de.   Nagyon nagyon de. Nem állítom, hogy napi szinten, vagy minden héten beesik egy kliens egy ilyen témával, de ahogy az lenni szokott, ha jön egy ilyen téma, rövid időn belül megjelenik a következő, és után még egy. Most is ez van, és kamaszok. Eddig minden szép és jó volt, békesség és harmónia, na ez utóbbit ne vedd szó szerint, hisz ismered a családok természetét. És hopp, a kamasz megváltozik, de nem csak úgy normálisan, hanem egyszer csak betonfal, teljes kizárás. Ilyenkor a „sima” ki vagyok én a szüleim nélkül, a szüleim ellenében, vagy belőlük származóan kérdéskörhöz hozzáadódik egy elementáris: kik ...