Kedves Lujza!

Kedves Lujza! Te mit szeretsz az ünnepben? Az egyik gyerek azt mondta, a várakozást, készülődést. Milyen igaza van! Az sokkal tovább tart, mint maga az esemény. És ha jó, akkor nagyon jó. Mármint a várakozás. A ha jó, akkor nagyon jót úgy értem, hogy nem fordult meg a munka és az élvezet, vagy az elképzelés és valóság aránya. Könnyű elszúrni. Biztos tudod, milyen az, amikor egyedül küzdesz, mint malac a jégen. Százfélét akarsz főzni, legyen rend és tisztaság, és legfőképpen legyen minden tökéletes. És amikor már épp befejeznéd, mert alig állsz a lábadon, leborul a zserbó az asztalról, vagy nem akar felverődni a tejszín. És mire végre minden kész és ott van mindenki, csak arra tudsz gondolni, hogy ezek három perc alatt mindent felfalnak, aztán elmennek, majd mehet tovább a robotolás. Baromira megérte. Nem fogok tanárnénit játszani és nem adok ötletet a fentiekre, nem sértelek meg azzal, hogy azt feltételezem, nem látod, mi a megoldás. Inkább arra ösztökéllek, hogy olyan emlékeke...