Kedves Lujza!

Kedves Lujza! Van úgy, hogy nem az a fontos, mit mesél a kliens, hanem inkább az, hogyan. A vállamon mindig ül valaki, aki figyeli a folyamatot, a szóhasználatot, hogy milyen érzelmek látszódnak egyes részleteknél, hogyan alakul a beszélgetés maga. Amúgy van még valaki, aki engem figyel, az én érzéseim, hozzáállásom hogyan alakul, van-e kötődésem a témához. Ülnek még mások is a vállamon, de most megint nagyon elkalandoztam, szóval vissza! Nemrég az történt, hogy bármit mondott is a kliens, mindenre vissza kellett kérdeznem, mert vagy nem tudtam értelmezni, vagy úgy mesélt, mintha nekem is nyilvánvaló volna, amit mondani akar. Úgy beszélt helyzetekről, mintha azok általánosak és érthetőek lettek volna, miközben tulajdonképpen semmilyen pontos részletet nem osztott meg, még ha többször vissza is kérdeztem rá. Sokat beszélt, mármint sokkal többet, mint amennyit szokott, vagy amit otthon a párja be tud fogadni, de nem mondott szinte semmit. Amikor ezt visszajeleztem neki, szépen pers...

Kedves Lujza!   Ha a férjed a vasárnapi ebéd közben azt találná mondani, hogy „Hideg a leves”, te hogyan reagálnál? Mondok pár elképzelt választ, légyszi semmiképp ne vedd magadra. Ha nem tetszik, főzzél magadnak. Bocsi, én így szeretem. Van fogalmad róla, hogy mennyi mindent kellett egyszerre csinálnom? Tipikus, te csak kritizálni tudsz. Jajj, ne haragudj, azonnal megmelegítem. Hát melegítsd meg! Aha, tényleg hideg. Én biztos nem kelek fel még egyszer. Ugye mindegyik lehetséges… Épp milyen a napi formád, a kapcsolatotok, szokásaitok, ezek mind meghatározhatják, mennyire tüdőzöd le ezt a kijelentést, és hogyan reagálsz rá. Az sem elhanyagolható a történetben, hogy a férjed milyen típus, milyen állapotban van, mit akar elérni ezzel a kijelentéssel. Mondjuk gondolhatja ezeket: Nem szeretem hidegen a levest. A változatosság kedvéért végre megcsinálhatnál valamit rendesen is. Te aztán magasról teszel rá, hogy nem szeretem hidegen a levest. Egész délelőtt fagyoskodtam, nem esi...

S zia Lujza! Emlékszel még, milyen vehemens csaj voltam régen? Jól fel tudtam húzni magamat mások „hülyeségein”. Élveztem, hogy egy vitában jól le tudtam győzni a másikat. Így utólag végiggondolva, utána mindig kutyául éreztem magam. Nem győztem én le senkit. Magamat csináltam ki, és nyilván a másik felet is. Ne aggódj, teljesen nem javultam meg. 😊 A vehemenciám megmaradt. Mármint inkább a szenvedélyességem, ilyen vagyok. De nem akarok legyőzni senkit, max. magamat. Aki valóban erős, az nem akarja fitogtatni. Aki fitogtatja, csak látszólag erős, valójában nyerészkedni próbál. A veszteségtől való félelem fura dolgokat művel az emberrel és eltorzítja a kommunikációt. Onnan tudod felismerni, hogy például élő fába is beleköt. Nem tudsz olyat mondani, amibe ne találna kivetnivalót, folyton kritizál. Vagy éppen dicsekszik. Mindig eggyel jobb, több, mint a másik. Az is lehet, hogy elkerül, ígéri, de nem hív vissza, nem ér rá, nem válaszol. Ne tévesszen meg a törött szárnyú madárka eff...