Kedves Lujza!

Kedves Lujza! Van egy vizualizációs gyakorlat, amit a gyerekek nagyon szeretnek. És néha felnőtteknél is bevetem. Nincs most annyi leütés, hogy az egészet leírjam, csak a lényeget. Valahol a természetben mezítláb sétálgatunk egy ösvényen, aminek a végén egy finoman megmunkált kapu áll. Ha olyanom van, a mintáját is megnézzük közelebbről. A kapu túloldalán, odaát egy állat várakozik. Ez az állat segíteni szeretne az éppen aktuális dologban, szóval bármi legyen is, nem bánt. Meg szabad simogatni, csak rád figyel, hozzád jött és ezentúl bármikor meg lehet látogatni. Ha sikerült felvenni vele a kapcsolatot, időztünk vele egy kicsit, majd visszatérünk oda, ahonnan elindultunk. És akkor beszélgetünk kicsit. Arról, hogy vajon miért épp az az állat jelent meg. Arról, hogy milyen tulajdonságai vannak, amik meghatározzák a lényét. Ha például egy béka volt a kapun túl, neked mi volna az első, ami eszedbe jut, Lujza? Nekem az, hogy kétéltű. Előbb vízben lélegzik, majd a levegőn. Kíváncsi len...