Kedves Lujza!

Kedves Lujza! Ne aggódj, nem vagy skizó, ha különféle hangok beszélgetnek benned. Kedvenceim a kritikus, a harmóniafüggő, a katasztrófaturista, a hajcsár, meg az elkerülő. Tovább is van, mondjam még? A magányos farkas, az áspis kígyó, a hízelgő macska, a szabad madár, meg a hal a vízben. A végtelenségig tudom fokozni, mert ott van még a duhaj, meg az óvatos duhaj, satöbbi, mindegyik külön dráma. És gondolj csak bele: ezek kombinációja egyedi, mint az ujjlenyomat. Mindegyik hosszasan tudja tolni a maga kis monológját, ragadnak, tapadnak, nem szállnak le az emberről ezek a vérszívók. Amúgy nem volna baj, hogy mondják, csak akkor, amikor nem várják meg a végszót, vagy ami még rosszabb, rossz darabban tűnnek fel, az nem hiányzik senkinek. Mert például a kritikusnak nem akkor kellene sztoriban lennie, amikor épp elszúrtál valamit, mert nem szép dolog a földön fekvőbe még egyet belerúgni. Ez a szereplő például képes önmagát is ostorozni azzal, hogy már megint minek ostorozod magad. Ped...