Kedves Lujza!

Kedves Lujza! A legfontosabb erősségeim közé sorolom, hogy életem során mindig megéreztem, hogy kihez érdemes kapcsolódni, és ha úgy ítéltem meg, hogy valakihez érdemes, akkor abba nem sajnáltam energiát fektetni. Üdítő, amikor ez kölcsönös, pláne ha karnyújtásnyi távolságra van. Mindenképp meg akartam írni neked Lujza, hogy milyen szuper szomszédaim vannak, akikkel sok mindenen osztoztunk már. Hólapátolás, borkóstolás, színházi élmény, szarkazmus, ünnepek és halálesetek, reggeli, gyerekruha, kutya és macskafelügyelet, játék, munka, érzelmek, bizalmas titkok. Éppen ezért már kétszer is megalapítottam a Szimpatikus Szomszéd Pártot? Jaja, lengettünk zászlót is, hogy éljen az ifjú párt. Kétszer kellett megalapítani, mert elköltöztünk és mert jól sült el az első, hát folytattuk a gyakorlatot. De tulajdonképpen arról akartam írni, mennyire fontos, hogy az ember felhúzza a sorompóit, és beengedjen rajta kapcsolatokat, és teljesen mindegy, hogy családtagról, munkatársról, vagy szomszé...

Kedves Lujza! Ma két srácról mesélek neked, akik valahogy pont egy időben jártak hozzám, hasonló dologgal. Ez érdekes különben, mikor két rég nem látott családtag, vagy két építész jön pont egymás utáni időpontokra. Szóval mindketten informatikus egyetemisták, introvertáltak és covid alatt még középiskolások voltak. Szintén közös az elakadás, gyakorlatilag nulla kapcsolódás kortársakkal. Volt részük kirekesztésben is, és konkrétan az is nehézséget okozott, hogy egy radírt kérjenek az egyetemen valakitől. Ez nem lesz sikertörténet, de azért leírom. Introvertáltak, szóval alapból nem egyszerű a kapcsolódás. A karantén elsőre jól jött ennek a típusnak, de hamar csapdába estek, ezt másoknál is láttam, hogy az egyedüllét szeretetét felváltotta a kínzó magány. Ráadásul a menekülőútvonal a gép felé volt nyilazva, így napi 10-12(!!!) órát előtte ülve töltöttek. Na, ez olyan menekülőútvonal, ami közben mindjárt tűzbe dobja a retúrjegyet, nehéz szerszámokkal lehet csak visszajutni és nagyo...