Kedves Lujza!

Kedves Lujza! Ölelkezni jó, nem igaz? Nem emlékszem, hogy gyerekkoromban úgy lett volna szokásban, mint manapság, mindenesetre én üdvözlöm ezt az új módit. Hát nem mindenki. Vannak ismerőseim, akik kifejezetten kerülik, sőt, külön szólnak, hogy köszi, engem ne. Megesett az is, hogy egyszer az érintésről beszélgettünk egy kliensemmel és az orrom előtt kapott egy kisebb fajta pánikrohamot. A minap pedig pont ezzel jött valaki, hogy mennyire nehezére esik az ölelés, még meg is rázkódott, amikor erről beszélt. Megkérdeztem tőle, hogy emlékszik-e gyerekkorából olyan esetre, amikor az érintés kellemetlen volt, nem akarta, esetleg fájt. Eszébe jutott az az eltemetett emlék, hogy kamaszkora elején a buszon egy férfi erősen hozzádörgölőzött. Úgy, igen. Megmozdulni sem bírt - teljesen lefagyott. Egy darabig nem is szállt buszra, és soha senkinek nem beszélt erről. Nem tudta pontosan értelmezni a helyzetet, de azt érezte, hogy nem volt helyénvaló, és még ő szégyellte magát. Megerősítette hát a v...

  Kedves Lujza! Nehéz téma jön, nagyon nehéz. Egyáltalán nem nekem való. Ha előre tudom, nyilván nem vállalom. És egy hét alatt három is befutott. Vajon miért? Teszteli az élet, hogy tudom-e tartani a határaimat, vagy arrogáns lettem és azt hiszem, hogy… Durva történetet hozott a srác, már az elején mondtam, hogy nem biztos, hogy én vagyok az ember. Jól haladtunk mégis, de a harmadik alkalommal szóba került az öngyilkosság. Rögtön rábeszéltem a pszichiátriára, be is ment, de hazaküldték, máshová irányították. Pár nap múlva az erdőből írt üzenetet, nem nekem, hogy kötelet vitt magával. A rendőrség és a mentők tették a dolgukat. Régi kliens jelentkezett szakítás után. Szombaton buliztunk, jött egy üzenet az exétől, hogy azonnal hívjam fel. Hát nagy tömegben ilyesmit levezényelni, meg különben is…   És másnap is fenyegetőzött, nem nekem. A javaslatom mentők és rendőrség. Vasárnap dél, idegen számról hívás. Valakinek nagykorú gyermeke külföldön (ez sem az első), én adjak t...

Kedves Lujza!   Volt egy szép egyéni állításom. Akinek csináltam, legszívesebben azt mondanám, amit nekem anno a mesterem: neked nem kell ide járnod. De tudom, milyen fontos a külső szem, aki segít meglátni a vakfoltokat, szóval már nem mondok ilyet. Rendszerelemként ott volt a családi csomag, társadalmi elvárások, saját út. Mert a kérdés az volt, hogy tényleg úgy van, ahogy érzem, hogy nekem így jó, pedig nem ez a szokványos, elvárt, vagy pedig csak maszkot húztam, elfedem az elégedetlenséget és a szenvedést. Tudtam, hogy úgyis az első verzió lesz a befutó. Mert látom a befektetett munkát, az elfogadást és a szemléletet. Nem volt meglepő. Pedig van ám családi csomag bőven. És mégis. Szóval jöjjön csak nyugodtan, bárhányszor elmondom, hogy szuper csaj, meg azt is, hogy bármi lesz is, megoldja, mert remekül funkciónál az a belső iránytű. Te is szuper csaj vagy, Lujza! Bárcsak elmondhatnám már személyesen is. B.

Kedves Lujza! Nem is beszéltük, mentek-e idén nyaralni. Remélem, hogy ez nem is kérdés. Meg azt is, hogy a nyaralás valódi pihenés és feltöltődés lesz, nem csak cuccolás, főzés, felvigyázás szép környezetben. Mondjuk az is valami, de ne érd be ezzel. A stresszforrások között nem meglepő módon a nyaralás is szerepel, ugyanúgy, mint a karácsony. Abszurd, de logikus. Kezdődik a bepakolással, folytatódik magával az utazással. Ki eteti a macskát, otthon ne maradjon az útlevél, mit fogunk enni, jajj ez a rohadt dugó, nem működik a klíma és hömpölyög a sor benzinkutas mosdó előtt, mikor érünk oda kérdés ötpercenként. Ismerős? Bármennyire spontán típus vagy, érdemes jól tervezni. Például azt is, hogy kivel mész. Mert valakivel könnyű, valakivel meg kifejezetten nehéz. Azt javaslom, ha máskor nem is, most merd végig gondolni és kimondani, hogy te mit szeretnél ahelyett, hogy másokhoz igazodnál. Ha ki akarod aludni magad, akkor azt, ha olvasni vagy túrázni szeretnél, akkor azt. Ha eddig ne...

Kedves Lujza!   A minap jött hozzám valaki. Meghallgatott egy előadást és úgy érezte, róla szól. Azt kérte, hallgassam meg én is, mert szeretné kikérni a véleményemet. Hát! Fél óra volt, alig bírtam ki, nem lehetett pörgetni. Ha nagyon akarom, a fele rám is igaz. És épp ez az. Tök jó, hogy mostanság rengeteg önsegítő könyv, tartalmas előadás, kurzus elérhető. Nehéz, sőt lehetetlen ilyesmit összerakni úgy, hogy egyénre szabott legyen. Ha viszont általános, akkor hajlamos az ember magára húzni olyat is, ami amúgy sem nem pontos, sem jellemző rá valójában. És ha beleéli magát, a torz tükör nem hogy segítene, hanem inkább árt. Már írtam neked róla, egyik kedvenc tavaszi virágom a nárcisz, de amennyi állítólag virágzik belőle a párkapcsolatokban, annyi hagyma nem is létezik. Társfüggőktől is hemzseg a világ. Vannak persze, hogy sokan-e, azt nem tudom, mert mihez képest. Mondjuk nemrég valaki megdöbbentő adatot mondott az orrspray függőkről, na róluk kevés előadásban hallani. S...

Kedves Lujza! Néha elég egyetlen mondat. Vagy csak egy szó. Ha nagyon fontos valaki mondja egy jelentős pillanatban és érzékeny állapotban, egy életre beég. Nem kell annyit gondolkodni. Hogy nézel ki? Béna. Túl kicsi. Te vagy a hibás. Nem szeretlek. Neked soha nincs szerencséd. Ez hülyeség. Bűn. Vannak olyan mondatok is, amiket annyiszor hallott az ember, hogy már-már természetesé vált. Szégyeld magad. Mit fognak szólni? Hagyd csak, inkább majd én. Semmit nem tudsz rendesen megcsinálni. Le kéne fogyni. Nem kéne annyit beszélni. Ne hisztizz már. Lehet egyszer majd elkezdem felírni ezeket a mondatokat és strigulázom, hogy kiderüljön, melyik csap oda legtöbbször és hagy heget. Nemes dolog elhatározni, hogy az ember megpróbál nem minősíteni, hogy ne bántson. Legyen mindenki nemes. De most szólok, hogy szerintem nem fog menni maradéktalanul. Mindenki minősít. Például az a mondat, hogy mindenki minősít, minősít.   Ha van ilyen mondatod Lujza, ami hosszú ideje rezegteti a dobh...

Kedves Lujza! A munka nem mindig akkor kezdődik, amikor valaki leül velem szembe, hanem amikor felhív és elmeséli, miért keresett meg. Nem érdemes hosszan taglalni, mert úgyse fogok mindenre emlékezni, elölről kell kezdeni. A minap egy anyuka mesélt. Az mindegy is, hogy mit, mert most az lesz a lényeg, hogy hamar szagot fogtam, hogy ez generációs történet. Azok az érzések és mondatok, amiket a gyerek érzett és mondott, semmilyen saját élethelyzethez nem voltak köthetők és arra az életkorra nem voltak jellemzőek. Ezt vissza is jeleztem anyukának, mondván, hogy értem én, hogy a gyereknek akar segíteni, de vele szeretnék kezdeni. Akkor elmondta, hogy neki ez nagyon nehéz, még nem tudja bevállalni, de segítsek a gyereknek. Mint a kapibara, aki, ha ellenséggel találkozik, tudja, hogy futni kell, valaki le fog maradni, és az nem ő lesz. Nyilván a kölyke. És ezzel együtt tud élni. Hm. Hát kiskorúnak nem csinálok családállítást, mert (most még) nem az ő dolga családi trutymókat ellapát...