Kedves Lujza!

Kedves Lujza!   Emlékszel, hogy a karantén alatt sokan nevelgettek kovászt? Én is kipróbáltam a híres pék receptjét, a kovászomat Katinak neveztem el, nagymamám után. Jókat sütött, jókat főzött, sokat tanultam tőle. Mondjuk a nagypapámtól is, aki elmagyarázta, hogy érzi, hogy én is kevergettem az ebédet, de ha igazán jót szeretnék főzni, akkor legközelebb a másik irányba is keverjem meg, úgy lesz a tuti. Mikor legközelebb eldicsekedtem, hogy megtörtént, akkor meg azt mondta, hogy annyira ügyes vagyok, hogy három üres faluban nincs olyan ügyes lány, mint én. Erre megrészegülve azt feleltem, szerintem tízben se. Van abban valami áldott érzés, ha az ember finom ételt tesz az asztalra a szeretteinek, amit maga készített gondosan. Egyáltalán a magunk által készített étel, kenyér azon kívül, hogy lehet kreatívkodni, meg örömet szerezni, finomat enni, kicsit arról is szól, hogy képes vagyon a mindennapi kenyér megteremtésére. De nem ítélkezem, valaki nem szeret főzni, máshogy is l...

Kedves Lujza!   „Azért vannak a jó barátok, hogy az eltűnt boldogságot Visszaidézzék egy fázós alkonyon. Azért vannak a jó barátok, hogy a rég elvesztett álmot Visszahozzák néked majd egy szép napon” És még egy rakás más dologért. Nem szeretnék nélkülük létezni. Van, aki általános, vagy gimi óta barát, szóval tanúja volt a felnőtté válásomnak, sok bakinak és boldog időknek, amiket valóban isteni időnként felidézni sírva-röhögve. Az is csodálatos, amikor valaki lát téged, fél szavakból is megérti, amit mondasz és nem kell megjátszanod magad. Ha komplett hülye vagy, akkor is szeret és ha rossz döntéseket hozol, vagy marhaságot teszel sem hagy az út szélén és nem rendül meg a beléd vetett hite. Áldás az a néhány átbeszélgetett óra, mikor inspiráló szellemi partnerre akadsz, és szívesen engeded, hogy hasson rád a másik nézőpontja. Az is, amikor azt érzed, hogy más is van úgy, mint te, nem vagy egyedül. És fantasztikus ökörködni is, csak nevetni a semmin, bár köztudott, h...

Kedves Lujza!   Biztos te is voltál már úgy, hogy új helyre, új helyzetbe kerültél és enyhébb vagy súlyosabb emésztési tünetek jelezték, valami nem oké. Ha szerencsés alkat vagy és nem volt olyan élményed, amikor rosszul jöttél ki ebből, akkor valószínűleg hamar túl is leszel rajta. Tudod ha az ember fenyegetőnek gondol egy helyzetet, akkor a szervezete igyekszik megszabadulni a felesleges dolgoktól, nehogy már ott, amikor jön a küzdelem az új helyzettel, még ezzel is foglalkozni kelljen. Vannak ám sokan, akiknél jobban becsípődött egy régi sztori, és minden ilyen helyzetben pánikos állapotba kerülnek már akár napokkal a várt esemény előtt. Nemrég megint találkoztam egy ilyen esettel. Most épp a kineziológia segítette megtalálni a megoldást. Ha alaposan kikérdezem a legutóbbi ilyen helyzetet, akkor az agy pikkpakk odaköt a gyökér eseményhez, igazából nem sok mást teszek, mint hogy becsukatom az illető szemét, mert ha így beszélgetünk, kizárjuk a vizuális ingereket és könn...

Kedves Lujza! A titok felemészti az embert, nem gondolod? Most biztosan rosszalkodós titkokra asszociálsz, de nem olyanra gondoltam, hanem amikor valami fontos dologgal úgy csinál valaki, mintha meg se történt volna és mintha nem lenne lényeges, említést sem tesz róla. Van, hogy sunyiságból, de könnyen lehet, hogy azért, mert túlságosan fáj, szóval ne dobáljunk köveket. Nemrég volt egy pánikos sztori, ami sokszor generációs, de most nem az volt. Miután azt oldottuk, jelentősen csökkent a dolog, de ha őszinte vagyok, nekem sem tűnt ütősnek. Viszont miközben mesélt ő, csak úgy mellesleg megemlítette, hogy egyszer apukája kibökte, hogy volt előtte egy abortusz. Már szaladt is volna tovább a mondókájában, de persze nem hagytam. Számára ez az esemény hasonlóképp volt mellékes, mint ahogy a szülei számára nem fontos, hogy elmondják. Ne felejtsd el Lujza, biztosan megvolt az oka. Lehet, hogy nem is a fájdalom, hanem az a gondolat, hogy nem tartozik a gyerekre. És bár nem is kéne bea...

Kedves Lujza!   Újabb történetet hoztam neked. Kicsit párkapcsolati, kicsit anya-lánya. Annyiban párkapcsolati, hogy nincs egy ideje. Egy alapvetően harmonikusan működő családban, sok-sok év házasság után félrelépett a férj és ott is ragadt újdonsült választottjánál. A már felnőtt gyerekei az anya mellé álltak és néhány évre elfordultak az apától. Az anya teljesen kikészült és valójában soha nem tudott továbblépni. Emiatt a lánya felhagyott addigi aktív és izgalmas életével, és bevonult az anyjáéba, vitte nyaralni, folyton együtt voltak. Mire rájött, hogy rabja lett a megmentésének, eltelt vagy hét év. Sajnos az anyja nem lett jobban, hogy is lett volna, hiszen nem a lányát hiányolta, hanem a volt férjét. Viszont a piszkálódásnak mégis ő lett az alanya, így ezt megelégelve a lánya ledobta önként vállalt láncait. De így se jó ám. Tudod Lujza, egyrészről szükség van a független és önálló életre, és a szüleinknek felfelé nem tudunk érdemben besegíteni, másrészt viszont nem l...

Kedves Lujza!   Járt nálam egyszer egy lány, aki azt mesélte, nagy kupi van nála. Hát, mondom megesik a legjobb családban is, még akkor is, ha az ember egyedül él és nincs más, aki felforgatná a rendet, összedisznózná a konyhát, meg az ablakokat. Aszongya nem, nem érted. Naggyon nagy kupi van. És mutatott fotókat. Hát nem hittem a szememnek. A lány ápolt, szép és csinos, úgy emlékszem bankban dolgozott, szóval el is várták, hogy így legyen. Tátva maradt a szám. Minden dugig szeméttel, mosatlannal: edénnyel és ruhával, gyakorlatilag nem tudom, hová ült le. Érdekes kontraszt, hogy volt két kutyája, akikkel viszont rendkívül következetes volt, ami a rend és szabályok betartását illeti. Minden porcikájával tiltakozott a tárgyak és a szemét felhalmozása ellen, mégsem tudott megszabadulni tőlük. Kicsit csodálkozott, amikor megkérdeztem, hogy szokott-e székrekedése lenni, de igennel válaszolt. Bocs Lujza, ha hirtelen jött az infó. Szemem se rebbent, mert mindkét sztori az elengedé...

Kedves Lujza!   Úgy látszik, mostanság a túlhajszolt emberek történetei találnak meg. Volt nálam valaki. Egyszer csak összeesett, csoda, hogy nem előbb és talán az is, hogy egyáltalán még fel tudott kelni. nevezhetném nyugodtan güzünek is, amennyit dolgozott. Pedig nem volt rászorulva, ha most abbahagyná teljesen, akkor is lehetne legalább egy Marci Hevesen. Hát kénytelen volt otthon maradni orvosi utasításra. Mikor először találkoztunk, azt gondoltam, hajj, megint egy keményfejű pali, kongathatom napestig, akkor is ellenáll majd. De nagy meglepetésemre nem ez történt. Eszes férfi, az evolúció gyöngye ez esetben azért, mert egy pillanat alatt megértette, mi a dolga. Felmondott, félidős munkát vállalt, árat emelt, tervezi a nyaralását, relaxál, olvas, sétál. Igaz ez utóbbit muszájból, mert egy darabig nem vezethet. Na ugye, hogy a keményfejűséget akár a hasznunkra is fordíthatjuk felesleges ellenállás helyett. Szóval bravó uram, csillagos ötösre felelt tudatosságból, felel...