Kedves Lujza!
„Azért vannak a jó barátok, hogy az
eltűnt boldogságot
Visszaidézzék egy fázós alkonyon.
Azért vannak a jó barátok, hogy a rég elvesztett álmot
Visszahozzák néked majd egy szép napon”
És még egy rakás más dologért. Nem
szeretnék nélkülük létezni.
Van, aki általános, vagy gimi óta
barát, szóval tanúja volt a felnőtté válásomnak, sok bakinak és boldog időknek,
amiket valóban isteni időnként felidézni sírva-röhögve.
Az is csodálatos, amikor valaki lát
téged, fél szavakból is megérti, amit mondasz és nem kell megjátszanod magad. Ha
komplett hülye vagy, akkor is szeret és ha rossz döntéseket hozol, vagy
marhaságot teszel sem hagy az út szélén és nem rendül meg a beléd vetett hite.
Áldás az a néhány átbeszélgetett
óra, mikor inspiráló szellemi partnerre akadsz, és szívesen engeded, hogy
hasson rád a másik nézőpontja. Az is, amikor azt érzed, hogy más is van úgy,
mint te, nem vagy egyedül. És fantasztikus ökörködni is, csak nevetni a semmin,
bár köztudott, hogy akinek humora van, az semmiképp nem lehet ostoba. A
hallgatásról nem is beszélve, este sötétben egy csónakban ülve például.
A család az család, nem is kell
mondani, hogy első helyen áll. Viszont amikor valaki aránytalanul nagy részt
szakít ki magából a családra és emiatt nem marad hely semmi másra, az később
megbosszulhatja magát. A gyerekek kirepülnek, ki tudja, életben maradt-e a
szülőségen kívül más szerep is, illetve ha például túl korán megözvegyül
valaki, a magány túl nagy áldozatot követelhet a gyerekektől.
Sok kliensnél találkozom ezekkel
sokféle felállásban. És bizonyos korban nem egyszerű társaságra találni.
Szerintem ezt nem szabad úgy
felfogni, hogy időt veszünk el a családtól, inkább gazdagodunk általa, amit
aztán hazavihetünk és megoszthatunk.
Nem győzöm elégszer mondani,
mennyire hálás vagyok érted, Lujza.
B.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése