Hogy ki az a Lujza?

Kedves Lujza!

 

Biztos te is voltál már úgy, hogy új helyre, új helyzetbe kerültél és enyhébb vagy súlyosabb emésztési tünetek jelezték, valami nem oké. Ha szerencsés alkat vagy és nem volt olyan élményed, amikor rosszul jöttél ki ebből, akkor valószínűleg hamar túl is leszel rajta.

Tudod ha az ember fenyegetőnek gondol egy helyzetet, akkor a szervezete igyekszik megszabadulni a felesleges dolgoktól, nehogy már ott, amikor jön a küzdelem az új helyzettel, még ezzel is foglalkozni kelljen.

Vannak ám sokan, akiknél jobban becsípődött egy régi sztori, és minden ilyen helyzetben pánikos állapotba kerülnek már akár napokkal a várt esemény előtt. Nemrég megint találkoztam egy ilyen esettel. Most épp a kineziológia segítette megtalálni a megoldást.

Ha alaposan kikérdezem a legutóbbi ilyen helyzetet, akkor az agy pikkpakk odaköt a gyökér eseményhez, igazából nem sok mást teszek, mint hogy becsukatom az illető szemét, mert ha így beszélgetünk, kizárjuk a vizuális ingereket és könnyebb befelé figyelni.

Az emlék nagyon kicsi korából került elő, ő nem is emlékezett rá, csak elmondásból tudta. Egy nyaralás során, miután lefektették, a szülők kicsit még szórakoztak a bárban. A gyerek felébredt, és nekiindult megkeresni őket. Milyen kis bátor! Kevésbé volt félelmetes egy idegen helyen bolyongani, mint egyedül maradni az ágyban… Hamar meg is lettek, de mikor az ember fél, minden másodperc szenvedés.

Szóval nem írom le, pontosan hogyan oldottuk ezt a dolgot, csak annyit árulok el, hogy ebben a történetben és egy sokkal későbbi másikban is arra tettük a fókuszt, hogy bármilyen kicsi is volt, végül csak megoldotta. És ha akkor ment, menni fog most is. Hiszen már felnőtt.

Megölizte a kislányt, vállon veregette a nőt. Hát így valahogy.

Az is egy megoldás Lujza, ha az ember elkezdi keresni az új helyzeteket, nem megvárja, míg rátalálnak, és akkor minden más, mert a döntés az övé volt.

Adnék neked házit, gondolom sejted, mit.

B.