Kedves Lujza!

 

Mindenhol jó, de legjobb otthon. Az ember várja, várja a nyaralást, aztán meg élvezi a saját kis ágyikóját.

Nem azt mondom, hogy nem érdemes elindulni, Lujza. Dehogyisnem. Ki kell mozdulni ahhoz, hogy az ember letegye az otthoni ügyeit. Emlékszem, anyukámnak abban a pillanatban múlt el a szénanáthája, amikor elhagytuk a város tábláját.

Aztán ha eltávolodsz, más nézőpontba kerül az otthon. A háza, a munkája, a szegénysége-gazdagsága.

Az otthon olyan egyszerű és magától értetődő, jó esetben magamra szabott. Néha elég az, hogy az ember kihúz egy fiókot és tudja, mi van benne. Bejáratott köröket megy, tudja a családtagok szokásait, ismerős érzés.

Nem is olyan könnyű megtalálni a megfelelő egyensúlyt aközött, hogy ne ragadjon bele a megszokásba és aközött, hogy mindig máshol keresi a - mondjuk úgy, hogy – boldogságot, elégedettséget. Ugye?

Jó, ha az otthon biztonságos. Ha sikerül azzá tenni. Neked sikerült? Van legalább egy foteled, amibe felhúzod a lábad és az csak úgy jó?

B.