Kedves Lujza!

Szoktatok ti kirándulni? Mi nem sokszor és nem eleget. Igazán kár. Nem az a hegyibeszéd következik, hogy az emberek annyira eltávolodtak a természettől, csak a mobilokat nyomkodják és ez a világ nem ugyanaz.

„Egyet jól jegyezz meg! Ha valaha az életben bánatos leszel, mindig menj ki egy közeli erdőbe és minden fában, minden bokorban, minden növényben és állatban érezni fogod Isten jóságát és mindenhatóságát.” Emlékszel, amikor Sissi apja ezt mondta neki a filmben?

Amikor az erdőt járjuk, valahogy mindig sikerül visszatérni a saját tempónkhoz, valahogy ott lesz és érezhető az a belső mag, amihez érdemes visszatérni. Nevezhetjük istennek is, bármit is értesz ezalatt. A természet megmutatja, hogy a tökéletlenség is életképes és életszerű. A tragédia, az elmúlás, a rendezetlenség is a világ része, és az új kezdete. Elszenesedett fatörzsből, kidőlt fából is előretör az új hajtás, idővel megújul, folytatódik, tovább él. Lehet, hogy sokkal erősebb formában, mint azelőtt.

Nehéz elindulni családosan, mindig van, akinek nincs kedve hozzá, de amikor megérkezik a jó itt lenni érzés, igyekszünk tudatosítani, hogy legközelebb eszünkbe jusson, miért indulunk el.

Neked hol a kedvenc helyed?

Fürödj meg egy erdőben, Lujza!

B.