Kedves Lujza!

Határok és nemet mondás: ezeken dolgoztunk nemrég egy csoporttal. Sok mindent bevetettem, játszunk, tanulunk és állítunk.

Minden csoport más, és mondhatod, hogy ilyen-olyan spiris vagyok, de valahogy mindig van értelme annak, hogy épp kik verődnek össze egy csapatba. Van egy közös tér és energia, emiatt egy másik és harmadik csoportnak biztosan más tényezők hiányoznak, vagy mondhatom úgy is, hogy szükségeltetnek ahhoz, hogy határt tudjanak húzni és ki tudják mondani azt a hárombetűs szót.

Van, amire nem tudok készülni, azt megmutatja a közös tér. Ebben a csoportban a következő dolgok voltak fontosak: felelősségvállalás, létjogosultság, asszertivitás. Hú, olyan, mintha lett volna még valami, de nem jut eszembe. Na nem baj, aki ott volt, talán kiegészít majd…

Szóval akkor tudok nemet mondani, ha elhiszem, hogy érek annyit, mint más. A saját szükségleteim is lehetnek ugyanolyan fontosak, ezekkel nekem kell tisztában lennem.

Gondoskodni is én tudok róla. De hasznos, ha elfogadom, és megengedem, hogy ezzel más is ugyanígy legyen.

A magam dolgáért vállalok felelősséget, a másik érzéseiért és feladataiért neki kell.

Valahogy így. Egy másnak kimondott nem igaziból egy magamra kimondott igen.

Szerinted kihagytam valamit?

B.