Kedves Lujza!

 

Nem egyszerű dolog a párválasztás. Ismerek valakit, aki ha normális pasassal találkozik, behúzza a féket, mert iszonyú ellenállást érez, és akkor válik izgatottá, ha olyannal találkozik, aki nem vállalható. Maga se érti maga magát.

Most lehet, hogy megúsztatsz majd, hogy fent maradok-e a víz tetején, vagy egy tollpihével teszel mérlegre, boszorkányság gyanúja miatt, de vállalom. Van nekem egy párkapcsolati kártyacsomagom, asszem 46 festménnyel, mindegyik egy-egy párkapcsolati minőséget szimbolizál. Nem akkora jóslás ez, a képnézegetés közben erősebben működik a jobb agyfélteke és bekúszik a tudattalan, ha az a feladat, hogy válaszd ki azt a kártyát, amelyik valamiért behúz.

Megint aha lett belőle. Vágyakozás valamire, ami nem lehet a tiéd, mert nem valóságos. Elhangzott a kérdés, van-e valaki a családban, aki nem a szerelmével házasodott és egész életében vágyakozott valamire, aki elérhetetlen.

Hát volt. Nagymama nem szerelemből ment férjhez. De ez csak hagyján. Nem csak a nagymamát állítottam fel, hanem a nagypapát is és képzeld Lujza, egyértelműen felé húzott, vele kapcsolódott. Na és most figyelj. Nemrégiben derült ki, hogy nagypapa bizony a férfiakhoz vonzódott.

Gondolj csak bele, mondjuk hatvan évvel ezelőtt egy faluban. Elvett egy nőt feleségül és két gyerekük lett. Mit érzett? Hogy bírt így leélni egy életet? Miközben a vágya másfelé húzta, afelé, ami akkoriban vállalhatatlan volt.

Nagy áldozatot hozott és ebből az áldozatból született két gyerek, és az unoka, aki ott állt a szőnyegemen. Nagypapa amúgy remekül sütött és főzött, gondoskodott. Jó nagymama lehetett volna belőle.

A felmenők iránt érzett hála, amiért bevállaltak, ebben a történetben is dolgozik. Úgy ki lehet mutatni, hogy nézd nagyapa, nem volt hiába az áldozatod, én választhatom a szerelmet és ezt teszem, egy kicsit érted is.

B.