Kedves Lujza!

 

Szembesültem már párszor azzal a kérdéssel, hogy miért van az, hogy egy segítő nincs jól. Hát azt a sokat hirdetett mindenféle tudást nem tudja felhasználni a maga dolgára? És miért beteg?

Hát figyu, felfedem a nagy titkot: ember, nem gép. Azta!

Az ember egy kész családba születik, annak minden látható és nem látható, sőt eltitkolt működésével. Aztán ott van a gyerekkor is, amiben eléggé kiszolgáltatott az őt körülvevő felnőtteknek.

Gondolom egyetértesz, hogy vannak olyan körülmények, amiket nem látunk előre és nem tudunk befolyásolni. Krízisek, traumák például. A halál sem válogat sajna.

És életének egy hosszú szakaszában a segítő még nem segítő. Lehet, hogy egyszer valamivel kapcsolatban ő maga is segítőre szorul, és az ott tanultakat ügyesen beépíti az életébe. És egyszer úgy gondolja, hogy ez egy neki való szakma és elkezd tanulni. Vagy már kicsi korában megmutatkozik, hogy egyszerűen ilyen típus.

Találkoztam már olyan coach-csal, aki soha nem járt még coachingon, az mondjuk fura. Bár nem hiszem, hogy az összes szülész szült már. Legtöbbjük ha akarna, se tudna. De visszatérve, azért komoly önismereti munka előzi meg azt a fázist, mikor végül segítőnek áll valaki.

Ez nem jelenti azt, hogy akkor az összes létező generációs, gyerekkori satöbbi ügyét mind elrendezte, és hogy soha nem is lesz neki olyan, amivel foglalkoznia kell. Ha elég bölcs, folyamatosan képezi magát és soha nem állítja, hogy készen van.

Én például utólag kifejezetten megszerettem az elakadásaimat. Annál jobban bele tudok helyezkedni mások életébe, és jobban tudok segíteni.

Azt a receptet nem ismerem, hogyan lehet megúszni az esést, csak azt, hogyan lehet felállni belőle.

B.