Kedves Lujza!

Mikor nevezhető valaki felnőttnek?

Például ha valaki 50 évesen az anyjánál lakik csak úgy. Teljes ellátásban egy fűszálat sem kell arrébb tennie. Valaki más egy krízishelyzetben költözött haza.

Megint más hazahordja a szennyest. A kaját pedig el. A takarításért házhoz megy a kedves mama. És van, aki elfogadja a látogatáskor elcsomagolt főtt ételt, mert tudja, hogy örömet szerez vele.

Bizonyos helyeken kiskorúak sem halnak éhen, ha nem volt idő főzni és tudják, hogy kell bekapcsolni a mosógépet és a porszívót.

De nem akarok ám itt neked mosni, főzni, meg takarítani. Nem az a kérdés, ki csinálja, hanem az, hogy ki mit vállal a saját életében.

Nem mindegy, hogy elfogadom a segítséget, vagy jogot formálok rá. Ahogy az sem, hogy mi lesz, ha nem kapok. Önállóság, felelősség, függés.

Nemrég járt nálam valaki. Otthon lakik. Egy krízishelyzet után. Nem tudja, mit tegyen a szabadnapján, beköltözzön a saját házába, vagy sem. Ismerkedjen, vagy ne. Jár terápiára és közben praktikusan is szeretné felépíteni az életét, amit ezelőtt önállóan vezetett. Most jó neki gyereknek lenni. De meddig?

Mert egyszer így vagy úgy, ki kell repülni. Repülni jobb, mint pottyanni.

B.