Kedves Lujza!

 

Megszokhattad már, hogy hetente egyszer van egy csajos fröccsteraszos estém. Én régóta úgy gondolom, hogy az nekem jár és ebben nem változott a véleményem. És kész.

Szóval előjött egy részlet egy Kabos filmből, csak üssed be, hogy Kabos és sederedik és máris megnézheted, min vihogtunk tegnap. A sederedik szót nem ismerte fel a word, ebből is látszik, hogy nem egy mai gyerek.

Egyszerű dolog a kommunikáció. Kell egy adó, egy vevő, csatorna, üzenet és hát elég fontos a nyelv is. Mert ha nem egy nyelvet beszélünk, sanszos, hogy nem értjük egymást. Sajnos nem elég az sem, ha állítólag ugyanaz az anyanyelvünk, vannak más tényezők is.

Értékrend, vagy ott van a humor. Hiába mondom például, hogy az út végén sederedjél balra, ha nem tudod mit jelent. Hiába mondom, hogy nyugodtan légy velem őszinte, ha te mást értesz alatta.

Vagy a nyaralás. Remélem mész! De már ez a szó sem ugyanezt jelenti mindenkinek. Hol strandos döglést egy könyvvel a kezedben, hol túlélőtábort, vagy akár múzeum maratont. Valakinek elég Kisújbánya, más át kell, hogy lépje az országhatárt és van, akinek türkíz tenger nélkül rangon aluli utazni.

Ritka dolog, hogy a munkám során nem találom meg valakivel a közös hangot. Valakinek viszont az a ritka, ha a magánéletében találkozik valakivel, aki mellett nem kell színlelni, szerepet játszani, zsenírozni magát össze meg vissza.

Amúgy szerintem sokkal több ilyen lehetne, ha nem a különbségeket, hanem a hasonlóságokat keresné az ember. Mert ahogy hat kézfogással el lehet jutni az amerikai elnökig, úgy bárkiben is találhatsz valamit, amire rá tudsz kapcsolódni.

Hogy kell-e? Azt nem állítom minden esetben. Szabadidőt, ha kevés van, jó olyanokkal tölteni, akivel nem kell keresni a közös nyelvet, mert az első perctől kezdve és azóta is jelen van. Csak van és megéled.

Ugye neked is vannak ilyen kapcsolataid?

B.