Kedves Lujza!

Ma nem a munkámról mesélek neked. Nyárünnepen voltam tegnap, ami nálunk az évzáró kicsit másképp.

Az az igazság, hogy tizenegy éve ennek a közösségnek a tagja a családom. Rengeteget kaptunk itt, és bizony mi is rengeteget tettünk bele a közösségbe. Most, hogy már a legkisebb is nyolcadikos lesz, alábbhagyott a lelkesedés, hamar haza akartunk menni.

És akkor a poros udvaron zenekar kezdett hangolni és megláttam benne hegedülni András bácsit, aki anno táncolni tanított. És hiába nem volt kedvem, dög meleg volt és nagy por, beálltam táncolni és már nem volt annyira sietős a hazamenetel.

Hát, annyi idős voltam, mint most a lányom. Amilyen gyorsan szedtem a lábam, úgy pörögtek a fejemben az emlékek.

Édes kicsikém, mennyi minden vár még rád!

Az összes áldás hulljon rád!

Rád is, Lujza!

B.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon