Kedves Lujza!

 

Képzeld, hazafelé baktattam egy fröccsös, csajos estéről, mikor belebotlottam egy gimis barátba. Hát ők is fröccsöztek, az unokája születését ünnepelték.

Jézusom? Ez mikor történt? Hát ma. De az, hogy unokája lett…

Mégis mikor telt el ennyi idő? Én ugyan nem érzékeltem. Hirtelenjében levénembereztem, de azzal nem számoltam, hogy egycsapásra magamból is vénasszonyt csináltam. Arról pedig szó sem lehet!

Mi az, hogy öreg Lujza? Megnéztem az értelmező kéziszótárban, csak hogy tisztán lássak. Valami olyasmi áll benne, hogy „életének késői szakaszában élő…” Pfffff!

Mentegetésbe kezdtem és mindjárt rákerestem az érett szóra is:

„Olyan, ami már teljesen kifejlődött, ill. egészen kiforrott, aminek érése befejeződött”. Hát Lujza, az én érésem még egyáltalán nem fejeződött be.

Akkor maradjunk is ennyiben. Attól még múlik az idő. Azt hittem, tegnap még együtt lógtuk, erre kiderül, hogy nem tegnap volt. Az unokához szívből gratulálok!

Hát te Lujza? Érsz még? Szerintem érsz még, ha élsz még.

B.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon