Kedves Lujza!
Képzeld,
hazafelé baktattam egy fröccsös, csajos estéről, mikor belebotlottam egy gimis
barátba. Hát ők is fröccsöztek, az unokája születését ünnepelték.
Jézusom? Ez
mikor történt? Hát ma. De az, hogy unokája lett…
Mégis mikor
telt el ennyi idő? Én ugyan nem érzékeltem. Hirtelenjében levénembereztem, de
azzal nem számoltam, hogy egycsapásra magamból is vénasszonyt csináltam. Arról
pedig szó sem lehet!
Mi az, hogy
öreg Lujza? Megnéztem az értelmező kéziszótárban, csak hogy tisztán lássak. Valami
olyasmi áll benne, hogy „életének késői szakaszában élő…” Pfffff!
Mentegetésbe kezdtem és
mindjárt rákerestem az érett szóra is:
„Olyan, ami már teljesen
kifejlődött, ill. egészen kiforrott, aminek érése befejeződött”. Hát Lujza, az
én érésem még egyáltalán nem fejeződött be.
Akkor maradjunk is ennyiben.
Attól még múlik az idő. Azt hittem, tegnap még együtt lógtuk, erre kiderül,
hogy nem tegnap volt. Az unokához szívből gratulálok!
Hát te Lujza? Érsz még?
Szerintem érsz még, ha élsz még.
B.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése