Kedves Lujza!

Számomra teljesen rendszeridegen dolog történt. Észrevettem, hogy hetek óta szorongok.
Bárhogy törtem is a fejem, nem találtam semmi szoronganivalót az életemben. Hát akkor mi a túró ez? Mert elég vacak érzés.

Aztán kiokosítottam magam, ez a nyomi menőpauza tud ilyesmit művelni... Na és amikor döbbenten konstatáltam, hogy van ilyen, a sohanemlétező hasam és egyéb nyalánkságok mellett, alaposan felszívtam magam.

Mondom, az biztos, hogy ez a bigyó nem fog ki rajtam. Szó se lehet róla. A tudatom mégiscsak erősebb, mint a testem. Vettem egy mély levegőt, és elengedtem. Volt szorongás, nincs szorongás.
-Ennyi? -kérdezed.. Eskü, ennyi. Előjött máskor is, például vezetés közben. Akkor megint konstatáltam, hogy ez a testem műve. Mely levegő, kienged, annyi. 

Sajnos van, akinek más áll a háttérben. És hálás vagyok a menő vezetéknevűnek, mert most tudom nagyjából, mit élnek át mások... Eddig is komolyan vettem, eztán még inkább így lesz.

Neked van ilyen Lujza?

B.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon