Kedves Lujza!

Nincs új a Nap alatt, avagy minden történet más és más. Na most akkor melyik? Lehet mindkettő?

Egy nő úgy tartotta életben apja emlékét. hogy hasonló működésű pasikat vonzott be. Dehogy vonzott! Úgy válogatta őket, ha nem is tudatosan. Találkozott ő másikkal is, meg is próbálta, de azok kérészéletű kapcsolatok lettek.

Anyukájával jár nyaralni. Mikor ketten maradtak, valahogy kötelességének érezte, hogy ne hagyja őt egyedül. Ebből az lett többek között, hogy anyuka jogot formált rá, hogy mindenbe beleszóljon. Munka, párkapcsolat, barátok, egyebek.

Igaz, azelőtt se volt ez másképp. Az apuka kicsit iszikézett, nehezen viselte a dilemmát: kinek fogadjon szót, az anyjának, vagy a feleségének? Szóval a párkapcsolatban nem volt döntéshozó, mondjuk máshol sem, ezzel az anya még jobban magához kötötte egyke lányát.

Egykéknél amúgy is könnyen megesik, hogy többet van felnőttekkel, mint gyerekekkel és óhatatlanul belerángatják felnőtt helyzetekbe. Mivel a gyerek lett anyuska fő projekte, mindent beleadott élete főművébe. Ugyan külön költözött, mégis önállótlanná vált, döntéshelyzetben mindig kellett telefonos segítséget hívni.

Az első komoly, hétéves párkapcsolatában össze akart költözni a pasival, de ő még ott tartott, hogy hazahordta a ruháit anyukához, hogy kimossa. A másikban pedig még a lábát is eltörte, hogy teljesen rászorulhasson a pasira. Na jó, nem direkt, de érted Lujza, mégiscsak beütött vagy az anyai, vagy az apai beidegződés.

Most betelt a pohár, nagy elhatározásai vannak. Nehezített pálya, mert oda már eljutott, hogy mi az, amit nem akar, de életében először most azt szeretné kitalálni, mi az, amit igazán szeretne. Na és ebben nincs gyakorlata.

Nyugi Lujza, felvesszük a kesztyűt. Lehet, hogy most abban reménykedik, majd én fogom neki megmondani. Na, B vizeiben ilyen reményhal nincs Lujza…

B.