Kedves Lujza!

 

Lázasan készül a gyerek az osztálykirándulásra. Annyira cuki! Nem egyszerű racionalizálni a hátizsákba pakolandó dolgokat, mert ő más szempontok szerint gondolkozik és más tárgyak élveznek prioritást. De aki rutinos utazó, pontosan tudja, mi nem fog soha előkerülni abból a táskából és mi lesz az, ami nagyon hiányzik majd.

Mondjuk nem emlékszem sem fertőtlenítő folyadékra, sem nedves törlőkendőre a gyerekkori csomagolásokkor. Akkoriban biztosan kiröhögött volna a család, amilyen rend és rendszer szerint jártam most el.

De ez még mind semmi. Van egy amcsi csaj, megnéztem néhány videóját és bevallom eleinte rákattantam, most már látni sem bírom.

Külön kefécske a műkörmei tisztításához, miután valami porba beáztatta a gyümölcsöket és még valami ultraibolyás-lézeres mittudoménmivel megtisztította őket.

Reggelente nyolc dolgot ken az arcára, kettő között kézi ventilátorral szárogatja magát. A gyümölcsleveket külön üvegbe töltve teszi a hűtőbe, a tojások sorban állnak, mikor kivesz egyet, helyére gurul a következő.

A fiókjai tele dobozokkal és megszámlálhatatlan tégellyel, a garázsban roskadoznak a polcok a tisztító szerektől és eszközöktől, vagy tíz flakon van mindegyikből.

Az tette be a kiskaput, mikor a kamrában egyenként kiöntötte a kukába ezernyi üveg és doboz tartalmát. A legtöbbjük tele volt, például egyenként becsomagolt cukorkákkal, és csiling, megjött a futár, újabb csomaghalmazokkal, benne újabb dobozkák és belevalók.

Végül mint aki jól végezte dolgát, készített magának egy fincsi italt öt különböző szirupból, leült, majd hangosan felolvasott a bibliából.

Tudom én, hogy valakinek az edzőcipők, másoknak a tollak, kocsik, virágok ésatöbbi a heppje. De hol van a határ, Lujza? Mikor kezdenek el téged birtokolni a tárgyak és rituálék és nem fordítva…

B.