Kedves Lujza!

 

Írogattam neked a napokban a makacs bébibálnazsírról itt az élet derekán. Na képzeld el, hogy nem csak a hormonok pottyantanak bele a palacsintába. Jajj, palacsinta!!! Dióval, barackkal, nemsokára itt lesz…

Lenyelem, ami termelődött és mondom tovább.

Járt nálam valaki, aki szegény próbálkozik, de nem mennek le a pluszkilók. Ezzel párhuzamosan újra és újra feltör benne az édesapja képe. Már rég elment, és bizony, mikor az utolsó néhány napra hazakerült, nagyon lefogyott, csont és bőr volt.

Ez a kép annyira beleégett, hogy valahol mélyen belül a fogyást a halállal azonosította. Hiába akart megszabadulni attól az amúgy csak néhány kilótól,-  ami épp elég ahhoz, hogy ki kelljen cserélni a fél ruhatárat - az agyában beindult a vészcsengő és kapaszkodott minden gramm zsírhoz.

Elmesélte, aztán leellenőriztük: beállítottam egy egészséges testet pluszkilók nélkül, egyet pluszkilókkal és egy egészségtelen, csont és bőr testet. És igen…  ilyenkor fedetten állítok Lujza, senki nem tudja ki kicsoda. A kliensem képviselője fenyegetve érezte magát az egészséges és a csontsovány testtől és odaspurizott a pluszkilóshoz.

Addig beszélgettünk, oldottunk, míg az egészséges ruhatárbarát test mellett is biztonságban érezte magát. Dehogy, nem a ruhatár a lényeg, csak a hatásvadászat kedvéért mondom. A lényeg, hogy nem kapcsolódik hozzá félelem.

Lujza, forgathatod át a szekrényedet, megjött a nyáááár.

B.