Kedves Lujza!

 

Azon méláztam, milyen lenne a nemzetközi felnőttnap. Nem nőnap, meg anyák napja, meg mindenféle évfordulók, munka ünnepe, hanem felnőttnap. Szerinted mit csinálnának akkor az emberek?

Úgy képzelem, hogy aznap teltház lenne a rendőrségen, mert az emberek bemennének bevallani a bűneiket és vállalnák érte a felelősséget. Otthon is ez történne. Hajjaj!

Aztán meg a közlekedési vizsgabiztosok is túlóráznának, mert a fiatalok sokan gondolnák, hogy megértek a feladatra. Néhányán ismét vizsgáznának.

Valakik nem szólnának a kanapéról, hogy édesem, hozz már egy pohár limonádét, hanem kicsoszognának, és hoznának maguknak. Ugyanitt nem azt kérdeznék, hogy mi lesz az ebéd és mikor lesz kész, hanem nekiállnának főzni.

Felnőtt módon kommunikálnának aznap az emberek. Azt mondanák, ami van, félrebeszélés helyett. Például nem azt mondanák, hogy azért késtem, mert az a nyomi tütyögött előttem, hanem későn indultam el, mert eltüttyögtem az időt.

Millió halogatott feladat is elkészülne. Nálam például a könyvelés és a harisnyaválogatás. Aki kifogyasztotta a jégkockát, csinálna újat és ha dugig van a szennyes, nem tüfködne bele még két pulóvert, hanem betenné a mosógépbe.

Problémák felsorolása helyett megoldási javaslatokat tennének.

Lenne még rengeteg ötletem Lujza, de most inkább a gyereknapon töröm a fejem. Egy héttel később lesz nálunk, mert nincs itthon az összes és anyukám is akkor tartja. Igen, még tartja, amilyen cuki.

Neked volna ötleted Lujza? Ne kímélj!

(Ha sok ilyen nap lenne, én valszeg munkanélküli lennék. Mivel ez a veszély asszem nem fenyeget, ideje megtartani azt a régóta tervezett felnőtt kommunikációs tréninget)

B.